“Mindössze egy lemez maradt utánuk és alig két év, amit együtt töltött ez az angol heavy blues-rock trió, jelentőségük mégis óriási, hiszen ez volt az első bandája Clem Clempsonnak, aki később a Colosseumban nálunk is ezrek kedvenc gitárosa lett!
Az 1968 elején Staffordshire-ben alakult trió kezdetben The Bakerloo Blues Line néven lépett színpadra, a gitáros-énekesük Dave Clempson volt, akire még a suliban ragadt rá a Clem becenév. (Elmondása szerint csak az édesanyja hívta Dave-nek, azt pedig ki nem állhatja, ha együtt használják a Dave Clem-et!) A basszusgitárosuk Terry Pool, míg a dobosuk – hosszas keresgélés után – Keith Baker lett.
Ami a hangzásukat illeti, nyilvánvaló, hogy abban az időben a Jimi Hendrix Experience és a Cream hatása alól ők sem tudtak szabadulni. Egy 2003-as interjúban Clempson elmondta, hogy Hendrix volt a kedvenc gitárosa. A Bakerloo névre rövidített formáció menedzsere Jim Simpson lett, aki több más csapatnak az útját is egyengette, mint az Earth nevű együttesét, amely később Black Sabbath néven „cseppet” már jobban ismert! Jó barátságba került a gitárosukkal, Tony Iommi-val, akinek mindig nagyra értékelte a játékát.
Annál több baja volt viszont a saját énekhangjával, amit ki nem állhatott (milyen érdekes, ezzel Hendrix is így volt), oly annyira, hogy a Bakerloo rövid pályafutása alatt szinte végig valami karizmatikus énekest keresett maga helyett – sajnos nem talált. Persze magasra tette a lécet, olyan kaliberű énekest szeretett volna, mint Stevie Winwood! (Ez ma sem lenne könnyű!) Abban az időben gyakran felléptek Birmingham-ben a Henry’s Blues House nevű klubban, ahová néha ellátogatott két fickó is és beszállt hozzájuk jammelni. Nem fogják kitalálni a nevüket, vagy mégis? John Bonham és Robert Plant! Amikor Plant elkezdett énekelni, Clem tudta, hogy ő lenne az igazi, de akkorra már Jimmy Page lecsapott mindkettőjükre!
1969 végén piacra dobták tőlük a nevüket viselő albumot, amelyen mindössze hét felvétel szerepel. Az LP-n a saját szerzemények mellett megtaláljuk Willie Dixon sokak által citált veretes darabját a Bring It On Home-ot, amellyel nem vallottak szégyent. Érdekes, bár kissé szokatlan a Last Blues című kompozíció, viszont nagyon emlékezetes a This Worried Feeling című szám előadása, nem beszélve a Son Of Moonshine-ban hallott gitárőrületről, hihetetlen, ahogy Clem ebben a közel 15 percben játszik. Nem véletlen, hogy sokan – többek között én is – már azóta Anglia 10 legképzettebb gitárosa közé sorolják hősünket. Így vannak ezzel azok is, akik ugyan a Bakerloo muzsikáját sosem hallották, de jól ismerik Clempson játékát a Colosseumból vagy a Humble Pie-ból, esetleg amit Jack Bruce, Roger Daltrey, Cozy Powell vagy David Byron énekes társaságában előadott.” (Géczi László, harmonet.hu)
A zenészek:
Dave ‘Clem’ Clempson – slide (2) & electric guitars, piano, harpsichord, harmonica, vocals (2,6)
Terry Poole – bass guitar, vocals (4,7)
Keith Baker – drums.
Trombitán közreműködik Jerry Salisbury a Drivin’ Backwards című számban.
A számok:
1.) Big Bear Folly (instrumental) (Clem Clempson – Terry Poole) – 4:00
2.) Bring It On Home (Willie Dixon) – 4:29
3.) Drivin’ Backwards (instrumental) (Johann Sebstian Bach) – 2:06
4.) Last Blues (Clem Clempson – Terry Poole) – 7:05
5.) Gang Bang (instrumental) (Clem Clempson – Terry Poole- Keith Baker) – 6:21
6.) This Worried Feeling (Clem Clempson – Terry Poole) – 7:05
7.) Son of Moonshine (Clem Clempson – Terry Poole) – 15:00
https://zenekucko.com/03830
Visits: 6
Publication author
