Az 1970-es évekre a Queen világszerte ismert sztárzenekarrá nőtt, állandó szereplői voltak a bulvárlapoknak, amelyek rendre az együttes, és főleg Freddie Mercury botrányairól cikkeztek. A következő albumukkal tovább akarták vinni a pár éve megkezdett folyamatot, mely szerint egyszerűsítik az együttes megszólalását a korai bonyolult zenéjükhöz képest. Ennek ellenére producernek Roy Bakert, a korábbi túlprodukált hangzásuk kialakításában nagy szerepet vállaló veterán producert kérték fel.
Baker hasznosította a más együttesekkel szerzett tapasztalatait a felvételek során, és közösen egy feszesebb tempójú, kevésbé túlhangszerelt, ugyanakkor zeneileg rendkívül sokszínű anyagot vettek fel. A felvételek teljes egészében külföldön zajlottak, rengeteg nézeteltéréssel és veszekedéssel, valamint rendszeres éjszakai mulatozással.
A lemezt a maga idejében meglehetősen negatívan fogadták a kritikusok, elmarasztalták a dalok minőségét, az együttes hozzáállását, mely szerint csak a haszonszerzés fontos nekik, nem a művészet. Dave Marsh a Rolling Stone magazin kritikusa egyenesen ezt írta: “Lehetséges, hogy a Queen az első igazán fasiszta rockegyüttes.” (Na, ezért a mondatáért meg is kapta a magáét rendesen.)
Ennek ellenére a 2. helyre kúszott a brit listán és a hatodikra az amerikai Billboard 200-on.
A számok:
1. Mustapha (Freddie Mercury) 3:01
2. Fat Bottomed Girls (Brian May) 4:16
3. Jealousy (Mercury) 3:13
4. Bicycle Race (Mercury) 3:01
5. If You Can’t Beat Them (John Deacon) 4:15
6. Let Me Entertain You (Mercury) 3:01
7. Dead on Time (May) 3:23
8. In Only Seven Days (Deacon) 2:30
9. Dreamer’s Ball (May) 3:30
10. Fun It (Roger Taylor) 3:29
11. Leaving Home Ain’t Easy (May) 3:15
12. Don’t Stop Me Now (Mercury) 3:29
13. More of That Jazz (Taylor) 4:16
A zenészek:
Brian May – elektromos gitár, vokál
Freddie Mercury – ének és háttérvokál, zongora
John Deacon – basszusgitár
Roger Taylor – dob
https://zenekucko.com/07359
Visits: 24
Publication author
