Az első dobozba a mester zenekari és kamarazenei művei kerültek.
“Bach, aki apjától tanult hegedülni, bizonyára jól játszott e hangszeren, hiszen Weimarban (1708—1717) a koncertmesteri állást is betöltötte. Szólóhegedűre irt szonátáit és partitáit mindencsérre kiváló hegedűs számára írhatta, mert ezeknek technikai-zenei megoldása akkor is jelentős nehézséggel járhatott, ha — mint azt feltételezzük — annakidején laza vonót használtak, és az akkordokat egyszerre szólaltatták meg. Mind e nehézségek mellett sem a technikai próbatét lehetett a zeneköltő elsőrendű célja, hanem az a szellemi erőpróba, hogy a hangzó anyag minimumával a kifejezés maximumát valósítsa meg.
A partita műfaja azonos a szvitével. Elnevezése a síposok szvitmuzsikájának ünnepi alkalmára (Parthie) utal. A szvit-vagy suite a XVI. században alakult ki. Eredetileg táncdalokat foglalt sorozatba, utóbb ezeket hangszeres formában terjesztették el a vándor muzsikusok. 1600 táján népszerű tánc volt például a Padovana, Gagliarda és a Romanesca. A szvit táncdarabjait közös hangnem és rokon tematikus anyag fűzi össze. A harmincéves háború nagy nemzetközi csataterein ugyan a legkevésbé sem kultúrájuk kicserélése céljából adtak egymásnak találkozót a különféle népek fiai, azonban honi táncmuzsikájuk mégis elkísérte őket e szomorú találkozókra, és a táncfüzér újabb tételekkel gyarapodott. Kialakult a táncok meghatározott sorrendje: Allemande, Courante, Sarabande, Gigue. Ezeket csekély változtatással Bach szvitjei, ill. partitái is átvették, de nyitótételük rendszerint nem táncdarab, hanem Prelúdium, Fantázia, Sinfonia stb.
Azokban a többtételes darabokban, amelyeket a zeneszerző szonátáknak nevez, az olasz templomi szonáta mintáját követi: általában így a tételek száma, tempójuk váltakozóan lassú meg gyors. Az egyik lassú tétel hangneme eltér a mű alaptonalitásától: a párhuzamos vagy más, rokon hangnemben íródott, akárcsak a versenyművek lassú tételei: Az első Adagio rendszerint a szó szoros értelmében bevezető tétel: a második, gyors tétel előjátéka, amely olykor nem is fejeződik be teljes zárlattal, hanem a dominánson ér — nyilvánvalóan ideiglenes — nyugvópontra (a-moll és C-dúr szonáta!). Valamennyi szonáta zárótétele azonos karakterű: egyszólamú, tizenhatodokban mozgó, két részre tagolódó tétel, amely a versenyművek fináléival rokon.” (Pándi Marianne , fidelio.hu)
A műveket Mark Lubotsky orosz hegedűs adja elő.
CD1
Sonata no. 1 in G minor, BWV 1001
1. Adagio
2. Fuga (Allegro)
3. Siciliana
4. Presto
Partita no. 1 in B minor, BWV 1002
5. Allemanda
6. Double
7. Corrente
8. Presto
9. Sarabande
10.Double
11.Tempo di Borea
12.Double.
Sonata no. 2 in A minor, BWV 1003
13. Grave
14. Fuga
15. Andante
16. Allegro
CD2
Partita No.2 in D minor, BWV 1004
1. Allemande 4:43
2. Courante 2:28
3. Sarabande 4:14
4. Giga 4:16
5. Ciacona 14:39
Sonata No.3 in C major, BWV 1005
6. Adagio 3:40
7. Fuga 10:34
8. Largo 3:10
9. Allegro assai 5:03
Partita No.3 in E major, BWV 1006
10. Preludio 3:26
11. Loure 4:09
12. Gavotte & Rondeau 2:48
13. Menuet I – menuet II – menuet I 4:37
14. Bourree 1:15
15. Gigue 1:58
http://tinyurl.com/yd73uu8k
Találatok: 2
Publication author
