John McLaughlin – Electric Guitarist (1978/1990) Columbia Records

John McLaughlin 1942. január 4-én született az angliai Yorkshire-ben. Zenekedvelő családban nőtt fel, édesanyja hegedűs volt, McLaughlin kilencéves korától tanult zongorázni.

Amikor gitározni kezdett, akkor sok más kortársához hasonlóan a blues inspirálta. 14 esztendős korában érdeklődését kiterjesztette a flamenco zenére is – ez a technikás gitárosokat leginkább próbára tevő zene -, majd később jazzt kezdett hallgatni. Londonba költözött, és első profi szerződései a hatvanas évek elejének blues boomjához kapcsolódtak, Alexis Kornerrel, Georgie Fame-mel és Graham Bonddal játszott. Amint a hatvanas évek előrehaladtak, McLaughlin a mind absztraktabb formák iránt kezdett érdeklődni, John Surmannel és Dave Hollanddel koncertezett és felvételeket készített. Egy ideig Németországban Gunter Hampellel free jazzt játszott. Az 1969-ben John Surmannel és a dobos Tony Oxleyvel felvett Extrapolation című lemeze a brit zene mérföldköve. McLaughlin tiszta, borotvaéles előadásmódja lenyűgözte a közönséget, amely a gitár megszállottja volt. A Beatles és a Rolling Stones rockzenéje valamifajta hozzájárulásnak tűnt az amerikaiak rhythm & blues zenéjéhez, úgyhogy amikor Tony Williams – a dobos, aki Eric Dolphy Out To Lunch-án játszott – megalakította saját zenekarát, a Lifetime-ot, a lehető legnagyobb természetességgel hívta meg a fiatal angol gitárost a fedélzetre.
McLaughlin 1969-ben New Yorkba repült, ám a következő évben elhagyta a bandát. My Goals Beyond című 1970-es lemezén Charlie Haden bőgője és Airto Moreira ütőhangszerei támogatták gitárját. Ezenközben az új irányoknak megfelelően Miles Davis szerződtette McLaughlint az In A Silent Way című lemezére, hogy a rock-alaplüktetésű, lazább ritmikai integrációban (nem abban az irányban, ahogy Eric Dolphy és Ornette Coleman tették) zenéljen. Mégis, McLaughlin játéka a hasonló Bitches Brew-n (1970) volt az, ami tűzbe hozta a jazzvilágot: a jazz-szabadság és a rock-izgalom ideális vegyülékének tűnt. Majd’ mindenki azért volt oda, hogy valamilyen fúziós dolgot produkáljon, és McLaughlin sem volt kivétel. A Mahavishnu Orchestra újabb határokat tört át a jazzben, hetyke virtuozitás és többarcú komplexitás jellemzi. Billy Cobham kolosszális dobjai McLaughlint, a hegedűs Jerry Goodmant és a billentyűs Jan Harcmert egy explozív, már-már a káosszal határos kreativitás irányába kormányozták. A rock-szupersztárok alkotóereje megtalálta a maga párját a jazzben. McLaughlin külön rendelésre készült, két fogólapos elektromos gitárját fitogtatta.
Ekkoriban vált korábbi teozófiai érdeklődéséből a keleti miszticizmus komoly hívévé: McLaughlin ekkor nyilvánította ki hűségét Sri Chinmoy guruhoz és kezdett fehér ruhákat hordani. Amikor Cobham és Hammer elhagyták, hogy megalakítsák saját bandáikat, akkor McLaughlin egy második Mahavishnu Orchestrát alakított, amelyben az egykori Frank Zappa hegedűs, Jean-Luc Ponty és a dobos Michael Walden szerepeltek. Ez a csapat sohasem érte el az első Orchestra mindenekfeletti glóriáját, az összetétel koherenciája is kívánnivalót hagyott maga után. A hetvenes évek közepén McLaughlin lemondott az elektromosságról, és L. Shankar indiai hegedűsse) és Zakir Hussain tabla-játékossal megalakította a Shakti együttest McLaughlin ekkoriban megemelte újonnan gyártatott gitárjának bundjait, ezzel megközelítőleg szitárszerű, dongó soundot adott neki. 1978-ban McLaughlin a One Truth Banddel újra behatolt a elektromosság területére, árn az üres jazzrock túl ósdi volt és a band nem sokáig létezett. (Jazz-zenészek Lexikona)

A számok:
01 – New York on My Mind (05:46)
02 – Friendship (07:02)
03 – Every Tear from Every Eye (06:53)
04 – Do You Hear the Voices You Left Behind? (07:41)
05 – Are You the One? Are You the One? (04:43)
06 – Phenomenon: Compulsion (03:23)
07 – My Foolish Heart (03:25)

A lemez felvételeinek készítői: John McLaughlin (guitar); David Sanborn (alto saxophone); Jerry Goodman (violin); Stu Goldberd (electric piano, organ; Mini-Moog Synthesizer); Chick Corea (piano, Mini-Moog synthesizer); Patrice Rushen (piano);Tom Coster (organ); Stanley Clarke (acoustic bass); Alphonso Johnson (Taurus bass pedals, bass); Fernando Saunders, Neil Jason, Jack Bruce (bass); Carlos Santana (guitar); Narada Michael Walden Jack DeJohnette, Tony Williams, Billy Cobham (drums); Armando Peraza (congas); Alyrio Lima (percussion)

http://links.snahp.it/840Mc

0

Találatok: 0

Publication author

offline 12 perc

Levin

237
Comments: 2061Publics: 4383Registration: 22-09-2017

John McLaughlin – Electric Guitarist (1978/1990) Columbia Records” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?