Hobo – Requiem a bluesért [2CD] (2014) Szerzői kiadás

Vége a bluesnak? Szerintem ez az igazság. Elvégezte, ami adatott neki. Megfogalmazta a szegények fájdalmát, örömét és álmait, megtermékenyítette a háborús generáció fehér fiataljainak lelkét és agyát, akik létrehozták a rockot. A blues és a belőle született zenei lázadás számtalan társadalmi változást generált a világban, gondolkodást, magatartást, mások megbecsülését, toleranciát hozott progresszív éveiben. Az öreg feketék rég meghaltak, a hatvanas évek veteránjai is gyors tempóban fogynak: A blues nem üzlet, nálunk sikert sem hozhat, a bulikon nem ez a muzsika szól, az újabb nemzedékek nem értékelik ezt a hagyományt, ahogy mi sem értékeltük a táncdalénekeseket a 60-as évek közepén. Hogy ma mi és miért történik a zenében, nem nehéz észrevenni. Szidni sem érdemes, de elfogadni nem kell. A blues útja, akárcsak a mi nemzedékünké, lassan véget ér. Ez a lemez azért jött létre és a dalok azért íródtak, hogy kifejezzük hálánkat, meghajoljunk mestereink előtt, hogy elmondjuk, eljátsszuk érzéseinket, megpróbájuk megmutatni, mit jelent nekünk a blues, mit kaptunk tőle. – Hobo

 

CD 1 – A blues útja

1. Mese habbal
2. Rabszolgahajó
3. Böhöm Bill
4. A blues, az ördög és én
5. Túl sok – Dixon
6. Miss Maggie M’Gill – The Doors-Morrison
7. Adj menedéket! – Jagger-Richards
8. Elszállt egy hajó a szélben – Doleviczényi-Baksa Soós
9. A blues érkezése

CD 2 – Requiem a bluesért

1. Introitusz – Pilinszky
2. A blues siratása
3. Én nem tudok semmit
4. Blues magyarul
5. Hol vagytok hőseim?
6. Fenn a Syriuson
7. Átkok és áldások
8. Vénember blues
9. Hatezer gitár

https://zenekucko.com/horeqa

Ha kicsomagolásnál jelszót kér, írd be a Zenekucko szót a megfelelő helyre.

 

0

Találatok: 0

Publication author

offline 5 óra

larryz

186
Comments: 367Publics: 1748Registration: 25-09-2017

Hobo – Requiem a bluesért [2CD] (2014) Szerzői kiadás” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Meghallgattam… csalódás volt sajnos 🙁
    Csak a régebbi számok hallgathatók… A többi… Zeneileg végletekig lecsupaszított, rettenetesen puritán (értsd: unalmas), szövegében is túl gyermekded… egészen egyszerűen méltatlan Hobóhoz, vagy a blueshoz, vagy mindkettőhöz… Ezt az albumot igazán magában tarthatta volna… úgy hangzik, mint egy öregember utolsó felemelkedése a kerekesszékből… nem feltétlenül kíván ez a nyögéshalmaz szem- és fültanúkat…

    0

Vélemény, hozzászólás?