Living Colour – Vivid (1988/2002) © Epic Records

Az 1001 Albums You Must Hear Before You Die (1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz) sorozat 616-ik lemeze.

A New York-i Living Colour 1984–1995 között a crossover-rockzene legfontosabb alakja volt. A klasszikus heavy metal torzított gitárjai mellett a funk bólogatása, a neo-psychedelia elszállása, a nyolcvanas évek hard rock-jának dallamossága, az alternatív rock szellőssége, a punk garázs jellege keveredett a zenéjükben a reggae lazaságával.
Mindezzel nem véletlenül értek a csúcsra már az elsőre kiadott Vivid-del, ami a Billboard 6. helyét jelentette, és Grammy-t a Cult of Personality című dalukért 1989-ben Best Hard Rock Performance kategóriában.

1987-ben meglátta őket Mick Jagger a legendás CBGB nevű punk-klub színpadán és azonnal beléjük szeretett. Mire a srácok hármat számoltak, már stúdióban is voltak, ahol Mick mellett (aki a vokálba is beszállt, meg némi herflit is vállalt) egy bizonyos Ed Stasium segítette producerként a munkájukat. Ed sem volt kis név a szakmában, hiszen a Ramones és a Talking Heads is sokat köszönhetett neki. Nem véletlen, hogy a Talking Heads egyik dalát, a Memories Can’t Wait-et át is dolgozták a lemezükön. (Jó kis bluesos dal lett belőle). Az együttműködés következtében négy évnyi kocsma-koncertes küzdelem után, a siker teljes erőből ugrott a nyakukba.

A Vivid lényegét a sokszínűsége adja meg. Sajnos soha többé nem voltak ennyire nyitottak. A másik lényeges elem, hogy Vernon Reid gitár-mágus itt még nem akarta uralni a dalokat, így a sok érintett stílus elemének különös kavalkádja borul ránk. Kissé terjengősen, (itt-ott talán túl lágyan), de nagy adagban kapjuk meg a dallamokat. Mindezt olyan intelligensen, hogy képtelenség elmenni mellettük.
/passzio.hu nyomán/

Tracklist :
01. Cult of Personality – 4:54
02. I Want to Know – 4:24
03. Middle Man – 3:47
04. Desperate People – 5:36
05. Open Letter (To a Landlord) – 5:32
06. Funny Vibe – 4:20
07. Memories Can’t Wait (Talking Heads cover) – 4:30
08. Broken Hearts – 4:50
09. Glamour Boys – 3:39
10. What’s Your Favorite Color? (Theme Song) – 3:56
11. Which Way to America? – 3:41
2002 CD reissue bonus track:
12. Funny Vibe – Funky Vibe Mix – 3:43
13. Should I Stay or Should I Go (Mick Jones) – 2:27
14. What’s Your Favorite Color? (Theme Song) – Leblanc Remix – 5:39
15. Middle Man (live 1990) – 3:49
16. Cult of Personality (live 1988) – 4:59

Zenekar:
Corey Glover – ének, vokál
Vernon Reid – gitár
Muzz Skillings – basszusgitár
Will Calhoun – dob

Közreműködött:
Mick Jagger – harmonika, vokál
Chuck D, Flavor Flav (Public Enemy) – rap
The Fowler Family – kórus: track 2 és 5
Dennis Diamond – Carnival Barker: track 8

https://pastebin.com/wGEa4ucK

password:psalm69




 

 

0

Találatok: 36

Publication author

offline 10 óra

dali300

Avatar 263
Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem.
/Vásáry Tamás/
Comments: 529Publics: 1364Registration: 25-09-2017
Avatar

Szerző: dali300

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem. /Vásáry Tamás/

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

3 × kettő =

Password generation