Patricia Petibon – Amoureuses (2008) Universal Records

Patricia Petibon (1970) francia énekesnő e lemezén – nagyon okosan – alig több, mint két évtized terméséből válogat, Haydn, Mozart és Gluck remekeiből. Az 1768 és 1791 közötti operák hősei és hősnői mind szeretnek. És lám, milyen sokoldalú lehet a szerelem!

Petibon hősnői vágyakoznak, sóvárognak, harcolnak, gyűlölnek, könyörögnek, meghasonlanak. Kedvesek és huncutok, máshol meg rafináltak és kegyetlenek. Milyen érdekes! Eddig még sosem merült föl bennem, hogy miért is olyan az Éj királynője? Petibon a második felvonásbeli Bosszúáriát énekli. Talán egy csipetnyit lassabban a szokásosnál, de a hibátlan (és kötelezően elvárt) virtuozitás mellett valami újat is kihallhatunk az előadásból. A varázsfuvola negatív hősnője is NŐ! Talán szerelmes volt és elhagyták? Petibon előadásában már némi részvétet is érzünk iránta.
Amúgy nagy felfedezés a lemez! Engem elsősorban Haydn nyűgözött le, akit a kortárs operaszakma szeret lesajnálni. Petibon öt operájából is idéz. Virtuóz áriák és sokoldalú hősök ismét. A patikus nadrágszerepe nem is nő, az ária viszont elképesztően bájos, emlékeztet Petibon korábbi, huncut „vörös koboldos” korszakára. Az Armida varázslónője szenved, az Orfeusz és Euridiké, avagy a filozófus lelke női címszereplője elgondolkodtat, A lakatlan sziget hősnője megríkat. A lemeznyitó Élet a Holdon-részlet pedig csak szimplán elkápráztat üde frissességével.
Mozart részletei az énekesnő zenei sokoldalúságát mutatják számomra. Az Éj királynőjéről már beszéltünk. Mennyivel „egyszerűbb” alak a kis Barbarina, alig kétperces áriácskájával a Figaro házasságából. De mégis mennyi minden van benne ebben az alig két percben! Ezek után Susanna csipkésen finom és árnyalt Rózsaáriája nem okoz nagy meglepetést.
De a Lucio Silla két, s a Zaide egy drámai áriája igen! Itt jövünk rá, hogy Petibon már teljes mértékben levetkőzte ifjúkori (hangi) önmagát, és érett énekesnő áll előttünk. A csitriből érett asszony vált!
A Vorrei spiegarvi, oh Dio! koncertária ismét a virtuozitás világába visz vissza, hiszen a szólam nem kevés része bőven a háromvonalas tartományba esik, ami Petibon számára ismerős közegnek tűnik. (Idézetek a Café Momus “Petibonból nagy énekesnő lett ” címmel megjelent kritikájából.)

Franz Joseph Haydn (1732 – 1809)
Il mondo della luna – Act 1
1) “Ragion nell’alma siede” [5:01]

Wolfgang Amadeus Mozart (1756 – 1791)
2) Vorrei spiegarvi, oh Dio, K.418 [6:38]
Die Zauberflöte, K.620 – Act 2
3) “Der Hölle Rache kocht in meinem Herzen” [3:09]
Le nozze di Figaro, K.492 – Act 4
4) “L’ho perduta… me meschina!” [2:00]
5) “Deh vieni, non tardar” [2:59]
Lucio Silla, K.135 – Act 2
6) Vanne. T’affretta … Ah se il crudel periglio [9:55]
Act 3
7) Fra i pensier più funesti di morte [2:56]

Franz Joseph Haydn (1732 – 1809)
Lo speziale – Act 3
8) Salamelica (Scene 4) [1:45]

Christoph Willibald von Gluck (1714 – 1787)
Armide – Act 2
9) 29. “Venez, secondez mes désirs” [2:31]

Franz Joseph Haydn (1732 – 1809)
Armida – Act 2
10) “Odio, furor, dispetto” [2:05]
L’Anima del Filosofo (Orfeo ed Euridice) – Act 2
11) Dell mio core il voto estremo (Euridice) [3:41]
L’isola disabitata – Part 1
12) “Fra un dolce deliro” [4:26]

Christoph Willibald von Gluck (1714 – 1787)
Iphigénie en Tauride – Act 4
13) Scène 1. Récitatif. “Non, cet affreux devoir” [3:45]
Armide – Act 3
14) 30. “Ah! Si la liberté me doit être ravie” [4:11]

Wolfgang Amadeus Mozart (1756 – 1791)
Zaide, K.344 – Act 2
15) “Tiger! wetze nur die Klauen” [5:15]

Christoph Willibald von Gluck (1714 – 1787)
Armide – Act 5
16) Le perfide Renaud … Quand le barbare [6:52]

http://links.snahp.it/613patricia

0

Találatok: 0

Publication author

offline 1 óra

Levin

234
Comments: 2058Publics: 4374Registration: 22-09-2017

Vélemény, hozzászólás?