Tool – 10 000 Days (2006) Sony

… Nehéz lenne pontosan belőni, hogy mit játszanak, hiszen a Tool precízen kimért zenéje távol tartja magát minden kategóriától. Az alternatív metálhoz, a progresszív rockhoz és az art rockhoz állhat a legközelebb, albumról albumra kísérletezve a gitárzene határainak tágításával. S mindezt “pofátlanul”: ének-gitár-dob-basszus alapfelállásban.  

Hogy mi mainstream, és mi underground, jórészt definíció kérdése. Ha underground mindaz, ami a lemezeladásban nem jut el az aranylemezig, akkor a Tool istenesen belelóg a fősodorba. Viszont ha a mainstream rádióbarát, fülbemászó zenéket jelöl, akkor ez a banda a sátán kutyájának kegyetlenségével riogatja a gyanútlan fogyasztói társadalmat.

Hogy hova is lehet tenni, kész rejtély. Álljon itt inkább két, magáért beszélő adat: a 2001-es Lateralus album a megjelenését követő héten ötszázötvenötezer példányban kelt el, s ezzel lenyomta az összes popcsajt a Billboard listájáról. A 10 000 Days albumból egy hét alatt ötszázhatvannégyezret vettek csak az USA-ban. Pedig sok mindent lehet mondani a Toolról, de azt nem, hogy slágereket gyártana. Nehéz lenne pontosan belőni, hogy mit játszanak, hiszen a Tool precízen kimért zenéje távol tartja magát minden kategóriától. Az alternatív metálhoz, a progresszív rockhoz és az art rockhoz állhat a legközelebb, albumról albumra kísérletezve a gitárzene határainak tágításával. S mindezt “pofátlanul”: ének-gitár-dob-basszus alapfelállásban. Maynard James Keenan énekes nehezen körülírható stílusa, a meg-megtörő ütemek Danny Carey dobverői alatt, valamint a gitár és basszus lebegése nagyjából olyan benyomást keltenek, mint egy rozsdás, mohával benőtt TJV-szerelvény. A gitáros Adam Jones és a bőgős Justin Chancellor ha nem is merészkedik a progresszív rock barokkos hangvételéig, messze cizelláltabb harmóniákat vakar elő, mint bárki a vidéken.

Szóval fura egy banda ez a Tool. A kilencvenes évek elején, amikor Opiate című EP-jével bemutatkozott, a Rage Against the Machine, a Pantera és a Nirvana árnyékában észrevétlen maradt. Első nagylemeze, a ’93-as Undertow sem zavart sok vizet, csak három év múlva az Znima hozta meg az áttörést – más kérdés, hogy azóta se szolgálják ki az ahhoz fűződő közönségigényt. Inkább “összehordanak” mindent a szenvedés pszeudoelméletéről, lemezeik megjelenése előtt rajongók ezreit verik át hamis album- és számcímekkel, és annyi misztikával pakolják tele a szövegeket, hogy évtizedekig bújhassák a Kabbalát és a Malleus Maleficarumot a fanatikusaik.

Bár megosztotta a közvéleményt és a sajtót – egyesek középszerűnek, mások végtelenül letisztultnak tartják -, a 10 000 Days jóval mélyebbre sikerült, mint a Tool bármelyik albuma. Valahogy úgy fest, hogy a hallgatásához is legalább tízezer nap kell – olyan messzeségekbe kalauzolja a hallgatót.

01. Vicarious
02. Jambi
03. Wings For Marie (Pt 1)
04. 10,000 Days (Wings Pt 2)
05. The Pot
06. Lipan Conjuring
07. Lost Keys (Blame Hofmann)
08. Rosetta Stoned
09. Intension
10. Right In Two
11. Viginti Tres

Tool:
Danny Carey – dob
Justin Chancellor – basszusgitár
Adam Jones – művészeti vezető, gitár
Maynard James Keenan – ének

 https://pastebin.com/4VGUzfLh

0

Találatok: 0

Publication author

offline 21 óra

dali300

43
Comments: 396Publics: 1301Registration: 25-09-2017

Tool – 10 000 Days (2006) Sony” bejegyzéshez egy hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?