Yes Discography – Act II. (1983-2014)

… A népszerű Yes, 1989-re a popzene az MTV, a Sky Channel, a Super Channel műsorairól, a divatsztárokról, a fokozatosan tért hódító hip-hop zenéről, és tömegtermelésről szólt. Ezt az évet választotta Jon Anderson, hogy hadat üzenve mindennek, régi barátaival megjelentessen egy olyan albumot, amely gyémántként tündökölt a kor lemezkínálatában.

Az újjáalakulásban nem volt mindenki partner. Rick Wakeman helyett a Yes első billentyűse, Tony Kaye tért vissza, Steve Howe helyét egy fiatalember, Trevor Rabin töltötte be, aki azonnal át is vette a zenekar ügyes-bajos dolgainak intézését. Az eredmény egy világsikert elért kislemez lett Owner of a Lonely Heart címmel 1983-ban. Akkoriban minden rádióállomás szinte folyamatosan játszotta ezt a dalt, és a hamarosan megjelenő 90125 című nagylemez is megtalálta a maga új közönségét. A fiatal zenerajongók között számos akadt, aki most hallott először Yes-t, és keblére ölelte a zenekart. A régi rajongóknak azonban volt okuk a fanyalgásra, ugyanis az új zenei anyag mindebben megfelelt a kor igényeinek, vagyis az album kilenc, modern módon hangszerelt, refrénközpontú és viszonylag könnyen befogadható dalt tartalmazott, mindössze az utolsó Hearts című szám emlékeztetett a régi Yes-hangzásra a maga tíz percével és hosszú gitárszólóival. Persze a Yes ezen “újhullámos” albumát semmiképpen sem nevezhetjük igénytelennek. Profi munka volt, megmentette a zenekart, új rajongókat szerzett nekik, és még azt is megérték, hogy fiatal lányok sikítoztak a koncerteken az első sorban – no nem Jon Anderson, sokkal inkább az új gitáros, Trevor Rabin láttán.

1987-ben megjelent a következő, Big Generator című album, amely hasonló szándékkal készült, váratlan módon Grammy-díjat kapott. Soha nem volt még ekkora felhajtás a Yes körül, de ez az elismerés minősítette magát a díjat is. A Yes bármelyik korábbi albuma is nyerhetett volna, csak éppen nem volt rá szüksége. Fényesen tündökölt az együttes csillaga, de valami mégsem működhetett, ugyanis két évvel később Jon Anderson egy nagy kanyart véve ugyanott kötött ki, ahol a hetvenes években hajóra szállt: régi társainál.

1989-re a popzene az MTV, a Sky Channel, a Super Channel műsorairól, a divatsztárokról, a fokozatosan tért hódító hip-hop zenéről, és tömegtermelésről szólt. Ezt az évet választotta Jon Anderson, hogy hadat üzenve mindennek, régi barátaival megjelentessen egy olyan albumot, amely gyémántként tündökölt a kor lemezkínálatában. Chris Squire basszusgitáros kivételével összeállt a régi csapat, és Anderson/Bruford/Wakeman/Howe néven és címmel piacra dobtak egy olyan albumot, amely a progresszív rock régi dicsőségét idézte. Színes hangzás, tökéletes hangminőség, tengernyi szép dallam, dús és ötletgazdag hangszerelés, és szelíden igényes szövegek – ez volt a Yes-tagok fáklyája a sötétségben. Dalok szóltak az indiánok jogairól, a szent bárányról, az életörömről, a világegyetem ősi rendjéről. Csodálatos inspiráció ihlette a lemezt, nem tekinthető folytatásaként sem az utolsó, 1978-as közös lemeznek, sem az időközbeni modern két albumnak: unikum volt. Nem is lehetett megismételni, két évvel később már messze alul múlták önmagukat.

A kilencvenes évek és napjaink Yes-zenéje

1991-ben hirtelen ötlettől vezérelve összetoborozták a teljes zenekart, régi és új tagokat egyaránt, és Union címmel közös albumot adtak ki. A lemez, bár tele van gyöngyszemekkel, meg sem közelíti az előző koncept munkát.

1994-ben nagy meglepetésre újból összeállt a “slágeresebb Yes”, vagyis Trevor Rabin gitáros igazgatta megint a csapatot egy lemez erejéig. Kiadták a Talk című lemezt, maga az album elég jelentéktelenre sikerült, bár évek múlva kiderült, hogy még a Yes is képes lejjebb süllyedni.

1997,Rick Wakeman ki, Billy Sherwood gitáros/billentyűs be.
Sherwoodnak volt már egy kialakult zenei világa (sőt, saját együttese is World Trade néven), és az 1997-ben megjelenő Open Your Eyes című nagylemez inkább volt az ő alkotása, mint valódi Yes-zene. Pályafutásuk talán legrosszabb albumát készítették el.A billentyűk mögött egy ismeretlen férfit hallhatott a közönség, akit Igor Koroshevnek hívtak, és régi rajongó lévén gyerekkori álma volt, hogy bekerüljön a Yesbe.

A rajongók nem sok reménnyel vették kézbe az 1999-es The Ladder című következő albumot, míg el nem ámultak a zene hallatán. Erre a zenére a világ zenekritikusai is felkapták a fejüket, a muzsika ugyanis meglepően friss volt. Hátrébb került Sherwood stílusa, és valószínűleg jelentős szerepet kapott Koroshev a dalszerzésben, merthogy A létra zenéje színes volt, nem is túl komolykodó, amit korábban sokszor vetettek a zenekar szemére, és noha ezúttal nem írtak hosszú kompozíciókat, a korongon található 11 dal megunhatatlan. A billentyűjáték néhol klasszikusokat idéz, Anderson dallamai gyönyörűek, szövegei letisztultak. A Yes itt már nem akart nagy lenni. Elértek mindent, amit rockzenészként elérhettek. Érdemeik vitathatatlanok. Jon Anderson azt is megtehette már, hogy egy későbbi egyszemélyes szólókoncertje után kimenjen a közönséggel beszélgetni, dedikálni. Nem kísérte már tömeg a zenekart, hatalmas stadionok sem teltek meg, és nem volt szükség pazar látványshow-ra sem.

A csapat 2001-ben adja ki következő albumát, de a két új tag nélkül. Mivel nem volt billentyűsük, egy szimfonikus zenekart kértek fel a kíséretre. A közös munka gyümölcse a Magnification című munka. A szimfonikus hangzás nem tolakodó, a zene dallamos, néhol meglepően kemény, alapjában véve pedig olyan, mint ha beülnénk egy kamarakoncertre. Az utolsó dal hangzása hasonlít egy amatőr zenekar demofelvételéhez, valószínűleg egyszerre, egy stúdióbeli jammelés közben vették fel a rövid dalocskát Time is time címmel. Ezzel búcsúzott a Yes a közönségétől, majd következett a 2011-es Fly From Here.
(f.:Bernáth Zsolt – A PROGRESSZÍV ROCK)

Yes – (1983) – 90125 [FLAC]


Yes – (1987) – Big Generator [FLAC]


Anderson, Bruford, Wakeman & Howe – (1989) – Anderson, Bruford, Wakeman & Howe [APE]
+ Tony Levin – bass, vocals and stick bass and Milton McDonald – guitar (rhythm)


Anderson, Bruford, Wakeman & Howe – (1989) – Summer Themes [Mp3 320]


Yes – (1991) – Union [FLAC]


Yes – (1994) – Talk [FLAC]


Yes – (1997) – Open Your Eyes [FLAC]


Yes – (1999) – The Ladder [FLAC]


Yes – (2001) – Magnification [FLAC]


Yes – (2005) – The Word Is Live 3Disc (Mp3 192)


Yes – (2011) – Fly From Here [FLAC]


Yes – (2014) – Heaven and Earth [FLAC]


 https://pastebin.com/TW5juDvp

 

 

0

Találatok: 1

Publication author

offline 60 perc

dali300

43
Comments: 397Publics: 1301Registration: 25-09-2017

Vélemény, hozzászólás?