Herbert von Karajan (Heribert Ritter von Karajan) (1908-1989) uralkodója, szuverén egyénisége volt a zene világának. A Karajan család görög származású volt, a 18. században költöztek a Török Birodalomból Bécsbe, majd Chemnitzbe. Szászország textiliparának fejlesztésében szerzett érdemeikért nemesi címet kaptak, ezzel jogot arra, hogy használhassák a “von” előtagot. Ekkor változott a nevük Karajaniszról Karajanra.
Sikereinek alapja a tökéletes mesterségbeli tudás, a fanatikus munkaszeretet és a tökéletességre való törekvés volt. Könyörtelen művészi igényessége nem ismert határt sem önmagával, sem a zenekarral, sem az énekesekkel szemben. Mindezzel számos súrlódást, kisebb-nagyobb konfliktust provokált – a sikersorozatot botrányok kísérték a Scalában, Salzburgban, Bécsben és a Berlini Filharmonikusok élén. Ez utóbbi zenekar maradt tevékenységének középpontjában, de a sorozatos viták megrontották a muzsikusok és Karajan kapcsolatát, ezért 1989 áprilisában lemondott berlini tisztségéről.
Nagyszerű formaérzékkel rendelkező, szuggesztív egyéniség volt. Operakarmesterként és koncert-dirigensként egyaránt a 20. század legkiválóbbjai közé tartozott. Interpretációjának pontosságáról és tárgyilagosságáról volt nevezetes, bár élete vége felé stílusa egyre személyesebbé vált. A körülötte dúló viharok során nem művészetét, hanem karakterét bírálták sokan: diktátori ösztönét, amely nem tűrt ellentmondást, s csak az alávetettséget viselte el másoktól.
Zenei hagyatéka rendkívül gazdag, több száz lemezt készített, melyek összesen 12 millió példányban keltek el. Egész sorozatokat, Beethoven szimfóniáit, Mozart- és Wagner-operákat ismételt meg, a tökéletességet hajszolva. A zenészek üzletszerűséggel vádolták, de lázadni már csak betegsége idején mertek ellene. 1989. július 16-án hunyt el.
Karajannak nagy jelentősége volt a CD-k kifejlesztésében. Úttörő szerepet vállalt e technológia és a formátum népszerűsítésében.
Franz Joseph Haydn (1732-1809) a bécsi klasszicizmus első nagy mestere volt, aki kialakította a klasszikus szimfónia és vonósnégyes négytételes műformáját, valamint tökéletesítette a szonátaformát. Zeneszerzői működése közel ötven évet ölelt fel. Amikor az 1750-es években elkezdett komponálni, még javában virágzott a barokk zene, de már elkezdődött a rokokó letisztultabb formanyelvének kialakulása, illetve már az ő aktív közreműködésével teljesedett ki a bécsi klasszicizmus az 1760–70-es években. Utolsó éveiben pedig már a következő nagy korszak, a romantika első szakasza vette kezdetét.
Haydnt általában a szimfónia atyának szokták nevezni. Ez azonban nem azt jelenti, hogy ő írta a zenetörténet első szimfóniáit, csupán azt, hogy ő volt az a zeneszerző, aki kialakította a műfaj klasszikus, négytételes (gyors–lassú–menüett–rondószerű gyors) felépítését, valamint ő volt az első szerző, aki az idő előrehaladtával egyre tudatosabban alkalmazta a tételek megírása során a klasszikus szonátaformát. A mester 104 szimfóniát szerzett, ezek közül a lemezen az 1791-ben komponált G-dúr “Meglepetés/Szimfónia Üstdobütéssel” és az 1795-ben komponált D-dúr “Az őra” szimfóniák hallhatók a Herbert von Karajan vezette Berlini Filharmonikusok előadásában.
http://links.snahp.it/576kara_jan
Visits: 9
Publication author
