Oscar Emmanuel Peterson 1925. augusztus 15-én születetett a kanadai Montrealban, és 2007. december 23-án hunyt el. Peterson attraktív színpadi személyiség, a mainstream jazz valóságos gigásza, akinek gördülékeny technikáját Art Tatum, Erroll Garner, majd később George Shearing befolyásolta.Trombitatanulmányok után betegsége kényszerítette a zongorához. Lelkesedése végtelen órákon át segítette abban, hogy rendkívüli technikáját kifejlessze. Tinédzserévei közepén, miután 1940-ben megnyert egy helyi tehetségkutató versenyt, rendszeres adáshoz jutott a kanadai rádióban. 1944-ben a Kanadában jól ismert Johnny Holmes Orchestra zongoristája volt, mielőtt saját trióját kezdte vezetni.
Noha korai felvételei nem hoztak sikert, számos jövedelmező ajánlatot kapott, ám ezeket elutasította, és 1949 szeptemberében a New York-i Carnegie Hallban a Norman Granz által kitalált jazz At The Philharmonic keretében mutatkozott be az Egyesült Államokban. Sok száz stúdió- és koncertfelvételén többek között Louis Armstrong, Bil-lie Holiday, Count Basie, Dizzy Gillespie, Zoot Sims, Ella Fitzgerald és Stan Getz szerepeltek Peterson zenésztársai között. Az 1963-as Affinity volt Peterson legjelentősebb sikere, tevékenysége azóta olyan széles spektrumot fog át, amelyben benne vannak Cole Porter és Duke Ellington dalai, egy Verve kislemez, amelyen Jimmy Forrest örök élete ,,Night Train’-je szerepel, vagy az 1964-es Peterson, által út Canadiana Suite. Bár az ötvenes évek közepe táján bevezetett egy cseppnyi Nat “King” Cole típusú éneklést a repertoárjába, stílusa, játéka a divatoktól függetlenül megmaradt.
1970 óta nem állandó együttessel dolgozik, gyakran szerepel egyedül, a hetvenes évek végétől játszott Niels Henning Orsted Pedersennel. A Play It Again Sam soundtrackje, a televíziós talk show házigazda szerepe, az 1974-es szovjet turné, az 1981-es A Royal Wedding Suite (Russ Garcia vezényletével) egy kiváló profi életének további anyagi csúcsait jelentik. Míg olyan különböző zenészek, mint Steve Winwood, Dudley Moore és Joe Zawinul a Weather Reportból, sok elemet tettek magukévá Peterson lemezfelvételeiből, a fiatalabb rajongók előnyösebb helyzetben vannak az olyan oktató kiadványok révén, mint a jazz Exercises And Pieces és a Peterson’s New Piano Solos.
Petersont káprázatos technikája, fáradhatatlan savingje tette az egyik legelismertebb és azonnal felismerhető jazz-zongoristává. Jóllehet, munkásságának technikai kvalitása sokszor maga mögé szorítja anyagának emocionális részét, Peterson hozzájárulása a jazzhez felmérhetetlen. Munkásságának magas színvonala nem kis mértékben mentorának, Granznek is köszönhető, aki mindig vigyázott a zongorista karrierjére. Mindezen idő alatt Peterson eklekticizmusában mindig jelen volt a jazzzongora történetének tudata, a stride-től a topig, James P. Johnsontól Bill Evansig, és mindörökké Art Tatum, mint maradandó befolyáso1ó. Peterson azonban – hatás ide, hatás oda – nagyon is szuverén egyéniség. Tatum színezheti munkáját, ám sohasem alakíthatja. Petersont sokan csodálják, de követője alig akad. Könnyen kiderülhet, hogy ő az utolsó a jazz-zongorajáték nagy mestereinek sorában. (Jazz-zenészek Lexikona)
A lemez az Oscar Peterson Trió ( Oscar Peterson – Piano; Ray Brown – Bass; Ed Thigpen – Drums ) 1964-ben megjelent nagylemezének digitalizált változata.
A számok:
01. Corcovado (Quiet Nights Of Quiet Stars)
02. The Days Of Wine And Roses
03. My One And Only Love
04. People
05. Have You Met Miss Jones?
06. You Look Good To Me
07. The Girl From Ipanema
08. D & E
09. Time and Again
10. Goodbye, J.D.
http://links.snahp.it/187pEtEr_sON
Visits: 15
Publication author
