The Allman Brothers Band – At Fillmore East (1971) MFSL

The Allman Brothers Band

Az 1001 Albums You Must Hear Before You Die (1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz) sorozat kettőszáztizennegyedik (214) lemeze az Allman Brothers Band koncertalbuma. 

Az Allman Brothers Band története: siker, tragédia, szerencsétlenség és ismét siker. Negyvenöt éves munkásságuk alatt megjárták a siker csúcsait és a poklokat, de mindenképpen a rocktörténet egyik legjelentősebb és legnagyobb hatású rockegyütteseként vonulnak be a Halhatatlanok Csarnokába.
A hetvenes évek elején újradefiniálták a rockzene jelentését és Amerika leghatásosabb, a többiek munkáját leginkább meghatározó zenekaraként tevékenykedtek. A csapat a blues, jazz, és country muzsika olyan ötvözetét játszotta melybe klasszikus zenei elemek is keveredtek, létrehozva azt az egyedi hangzást ami sikereik kulcsa volt.
Duane Allman 1946 november 20-án született Nashville-ben, és Floridában nevelkedett. Zenei karrierjét session zenészként kezdte, főleg soul énekesekkel működött együtt: Wilson Pickett, Aretha Franklin.
Majd a hatvanas évek végén öccsével, Greggel megalakították a Hour Glass-t, mellyel egy lemezt készítettek. Több sikertelen kísérlet után az egykori Otis Redding menedzser, Phil Walden ajánlotta nekik, hogy alakítsanak saját bandát. Egy négytagú együttest hoztak létre, azonban egy Jacksonville-i klubban üldögélve megváltoztatták a tervet, mert megismerték a Second Coming együttest, amelynek két tagját, Richard “Dickey” Bettset (1943. dec. 12.) és Berry Oakleyt (1948. apr. 4.) bevették az alakuló csapatba. Így indult útjára a nevében rövid életű Allman Joys, majd a végleges Allman Brothers Band.
A banda középpontjában Duane Allman és Betts gitárjátéka állt, ami izgalmasabbá tette a “fekete” zenét (főleg bluest), amit játszottak. A két szóló gitár felelgetős-válaszolós játéka, valamint a két dobos által szolgáltatott felfokozott ritmus adta a zenekar sajátos, teljesen egyéni hangzását.
A két gitáros remekül egészítette ki egymást, igazi élvezettel játszottak és koncerteken nemegyszer előfordult, hogy 30-40 perces, fantasztikus improvizációkat produkáltak. Az első albumon még nem az igazi formájukat hozták a fiúk, de az utána jövő korogokra már beérett a hangzás. Az Idle Wild South és az At Filmore East című lemezeiken olyan nagyszerű bluesszámok találhatók, mint a Stateboro Blues és a Stormy Monday.
Duane mindeközben egyéni utakat is járt, slide gitárjával közreműködött a Derek And The Dominoes Layla című albumán is, és részt vett az 1970-es Isle Of Wight fesztiválon is. 1971 októberében érte a motorbicikli baleset, amely halálát okozta. Lemezein a rocktörténet csodálatos gitárszolói maradtak fenn. A következő évben megjelent Eat A Peach című albumon Betts játszotta fel mindkét gitár zenei anyagát.
Nem sokkal az album megjelenése után, majdnem ugyanazon a helyen, 72 novemberében Berry Oakley szenvedett halálos motorbalesetet. A két haláleset nemcsak megviselte a megmaradt tagokat, de alapjában változtatott az együttes stílusán is. A vezetővé előlépett Betts countrys hangvétele kezdett eluralkodni, háttérbe szorítva a blues elemeket.
A 73-ban megjelent Brothers&Sisters című album már ennek jegyében született és többségében Betts kompozícióit tartalmazza. A stílusváltás azonban nem vált a banda hátrányára, ebben a korszakban olyan csodálatos alkotások születtek mint a Jessica és a Ramblin Man. Gregg Allman és társai a hetvenes évek fordulójáig ezt a zenét folytatták és albumaikra nem lehetett panasz. Alkotásaik kidolgozottak, tökéletesen megszerkesztettek voltak és minden albumon akadt egy-két kiemelkedő szám, mint például a Pegasus. 74-től kezdődően azonban ellentétek lángoltak fel Betts és a külön utakat járó Gregg között, aki néhány napig Cher férje is volt, miután elkészítettek egy közös albumot. Cher azonban elhagyta, mondván jobban szereti a piát és a kábítószereket minta nőket. Amikor 1976-ban Gregget letartóztatták kábítószer-kereskedés vádjával, ő feladta a barátját csak hogy mentse asaját irháját.
A banda tagja ezek után kijelentették, hogy soha többé nem dolgoznak vele. Átmenetileg tehát megszűnt az Allman Brothers és a tagok szólóban próbálkoztak, nem kevés sikerrel. 1978-ban újra összejöttek (minden csoda csak korlátozott ideig tart), és kiadták az Enlightened Rogues című korongot, amely ismét a rock élvonalába emelte az együttest. Ezen az albumon már ismét a két szólógitáros felállás érvényesült Dan Toler közreműködése révén. Ennek ellenére a banda nem mondhatta magát túlzottan sikeresnek, hiszen az új irányzatok (punk, disco) őrülete dívott és közönség nem igényelte a színvonalas ám kissé régimódi zenét.

1982-ben az együttes ismét megszűnt, hogy 89-ben reinkarnálódjon immár harmadszorra. 1990-ben jelentették meg a Seven Turns című albumot. A lemezt jól fogadta a kritika és a közönség is érdeklődést mutatott iránta de ez nem tartott sokáig. Következő lemezeik már csak kis példányszámban fogytak, ezért valamint kábítószeres problémák miatt a banda 95 végén ismét szögre akasztotta zeneszerszámait.

Kiváló zenéjük mellett agresszív viselkedésük emléke, valamint a két szerencsétlen haláleset is hozzájárult ahhoz, hogy legendává váljon az Allman Brothers Band. Ám a történetnek még nincs vége. A kétezres években bár folyton változó felállással, de ismét aktivizálta magát az együttes és a folyamatos koncertezés mellett új stúdióalbumokat is megjelentetett. Minőségileg a legsikerültebb a 2003-as Hittin’ The Note. Az utóbbi években a banda tagja Derek Trucks, az egyik legjobb amerikai slide gitáros. Az Allman Brothers Band 2012-ben Grammy életműdíjat kapott, miközben a Rolling Stone magazin Duane Allmant a 9. míg Derek Truckst a 16. helyre sorolta a világ legjobb gitárosai között. (rockerek.hu)

A zenekar felállása a lemez felvételeinek készítésekor: Duane Allman – lead guitar, slide guitar; Gregg Allman – organ, piano, Vocals; Dickey Betts – lead guitar; Berry Oakley – bass guitar; Jai Johanny Johanson – drums, congas, timbales; Butch Trucks – drums, tympani
+
Thom Doucette – Harmonica on “Done Somebody Wrong”, “Stormy Monday” and “You Don’t Love Me”; Jim Santi – Tambourine

A számok:
01.Statesboro Blues (Will McTell) – 4:17
02. Done Somebody Wrong (Clarence L. Lewis, Bobby Robinson, Elmore James) – 4:33
03. Stormy Monday (T. Bone Walker) – 8:44
04. You Don’t Love Me (Willie Cobbs) – 19:15
05. Hot ‘Lanta (Gregg Allman, Duane Allman, Dickey Betts, Butch Trucks, Berry Oakley, Jai Johanny Johanson) – 5:17
06. In Memory of Elizabeth Reed (Dickey Betts) – 13:04
07. Whipping Post (Gregg Allman) – 23:03

https://zenekucko.com/05119

1

Visits: 4

Publication author

offline 2 hét

Levin

Avatar 177
Comments: 2243Publics: 4687Registration: 22-09-2017

The Allman Brothers Band – At Fillmore East (1971) MFSL” bejegyzéshez 2 hozzászólás

  1. Pipe kiegészítése:
    Annyit tudnék hozzáfűzni e remek ajánlóhoz ez az utolsó koncert ,mit a Fillmore Eastban játszottak és felvettek Bill Graham jóvoltából és bezárult örökre az épület ajtaja. Fantasztikus album, ajánlom minden rockzene szerető embernek .

    0
  2. Kedves Levin; pontosítani szeretnélek: A fenti felvételt 1971. március 12-13-án rögzítették. A Fillmore záró koncertje ugyan ezen év június 27-én volt. Mindez mit sem von le mindkét koncert történelmi jelentőségéből.

    0

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

1 × öt =

Password generation