A Tool frontembere, Maynard James Keenan vezette A Perfect Circle elkészült visszatérő albumával, ami az első 2004 óta. Április 20-án megjelenik az Eat The Elephant, amire 14 évet kellett várniuk a rajongóknak. A zenekarban Maynard James Keenan énekes és Billy Howerdel gitáros mellett jelenleg olyanok zenélnek, mint James Iha gitáros (Smashing Pumpkins), Jeff Friedl dobos (Puscifer, The Beta Machine), Matt McJunkins basszusgitáros (Eagles of Death Metal, The Beta Machine).
Keenan elmondta: “Közel 14 év telt el azóta, hogy kiadtuk az ‘eMOTIVe’ albumot. Egy új lemez tehát igencsak régóta érett már. A mai polarizált és bonyolult társadalom, valamint spirituális és politikai környezet fényében, szükséges, hogy mi, előadók kinyissuk a nagy szánkat, és egy kicsit hangosabban hirdessük az igénket…”.
01. Eat The Elephant
02. Disillusioned
03. The Contrarian
04. The Doomed
05. So Long, And Thanks For All The Fish
06. TalkTalk
07. By And Down The River
08. Delicious
09. DLB
10. Hourglass
11. Feathers
12. Get The Lead Out
http://pastebin.odavisz.cam (klikk)
Találatok: 25
Publication author
Ez gyors volt, köszi!
Nagyon szívesen, bár kíváncsi lennék a véleményedre az album kapcsán.
Nem szoktam szuperlatívuszokban beszélni, de az alapállásom az, hogy a Tool utóbbi három lemeze olyan etalon a (rock)zenében, ami felülmúlhatatlan, beleköthetetlen, ergo az A Perfect Circle és a Puscifer is csak nyomozni tudja azt a színvonalat, bármilyen jók is – no de nem is az a feladatuk, hogy olyan tökéletesek legyenek mint a klasszikus Tool, hanem inkább a bátrabb kísérletezés. Tehát Keenan miatt persze elfogult is vagyok az utóbbi két zenekar irányában, de egyben a Tool szintje miatt nyilván kritikusabb is, ezzel a lemezzel is.
Egy-két meghallgatás után persze a szokásos színvonalúnak értékelem, természetesen szeretni fogom, de erre a lemezre talán méginkább érvényes, hogy az a Perfect Circle nem tud annyira karakteres lenni, mint például a Tool – vagy sokan mások. Mint oly sok supergroup, ez is kissé eklektikus, nem mindig előnyös a többarcúsága. Azt én nem bánom, hogy a hangszerelése, ritmizálása változatosabb tud lenni, mint a Toolnak, de ez megintcsak azt hozza, hogy nem annyira karakteres, nem annyira felismerhető, hogy kinek a zenéjét hallom.
A korábbi lemezekhez képest több a nyúlós, puha, vontatottabb rész, valószínűsítem, hogy James Iha kaphatott az eddigieknél nagyobb szerepet a zeneszerzésben, mert ezek a részek nagyon hasonlítanak a Smushing Pumpkins lágyabb melódiáihoz – amelyek a Smushing Pumkinsban is kevésbé tetszenek nekem, mint a zúzósabb megoldások. Ezen a lemezen is valószínűleg az agresszívabb karakterű nóták fognak elsősorban tetszeni, szeretni fogom, örülök neki, de mint oly sokan, én is újabb Tool-lemezeket várnék leginkább – az ember telhetetlen.
És mi a te véleményed?
Először is neked lemezkritikákat kellene írnod.
Ez az első APC lemez amin csak 2 töltelék dal van számomra. Nekem bejön ez az elszállósabb zene,bár néha az alterosabb vonal nagyobb hangsúlyt kapott, sőt még a The Cure hangulatát is megidézik egyszer, ami nálam nem negatívum. Igen TOOL így nagy betűvel. Van egy olyan érzésem, hogy a többiek nem égnek olyan hőfokon,mint Keenan ő meg valahogy nem akar rájuk várni, hanem kiéli magát. Itt hibázhat míg a Toolban “nem teheti” meg. A Smashing Pumpkins Siamese Dreams-t sokat hallgattam anno, most az Adore vonala közelebb áll hozzám.
Nem tudom, hogy hogy állsz a Faith No More-l, de ha létezik Keenanhez hasonló habitusu fazon, akkor az a Mike Patton a FNM énekese. Számomra ő az igazi progresszív zenész. Mindig valamit kipróbál, keresi a határait és emlékszem amikor az MTV(mjúzik nem a lakáj tv) megpróbált szépfiús rocksztárt csinálni belőle, jött is a válasz az Angel Dust lemez formájában.
Szóval az új APC nálam 8/10
P.S.: Az új APC album borítója nekem szörnyű igénytelen, nem tudom kinek lehetett ez a nagy ötlete.
Becsülöm a Faith No More-t és Pattont, de zeneileg nem annyira érdekel. A Keenannel való hasonlítás a progresszív habitust tekintve nem rossz, de szerintem nem egy szint, azaz, a FNM-t populárisabbnak, főáramosabbnak tartom (vagy csak nem annyira felel meg az én ízlésemnek). Nem akarok határozott véleményt mondani róluk, mert kevéssé mélyedtem el eddig a művészetükben – merthogy kevésbé tűntek számomra érdekesnek.
Az új lemez borítója nekem se tetszik túlságosan, de talán részben célja is ez. Érezni vélek benne ironikus, szándékosan elidegenítő stilizáltságot.