Craig Armstrong – Piano Works (2004) Sanctuary Records Group

“A zenét az élet egyik nagy pozitív erejének látom. Az emberek az egész világon hallgathatják a felvételedet, és ez nagy felelõsség. Nekem az a célom, hogy a zene egy felemelõ dolog legyen. Nem kell, hogy szép legyen, de szeretem azt a muzsikát, amely hagy némi reményt, miután meghallgattad.”

Craig Armstrong, az elmúlt két évtized filmzenei világának egyik legkülönlegesebb, igen egyedi hangzásvilággal rendelkezõ alakja 1959-ben született a skóciai Glasgow-ban. Diplomáját 1981-ben szerezte meg a Royal Academy of Music keretei között, ahol 1977-tõl zeneszerzést tanult. Itt kiemelkedõ teljesítménye miatt elnyerte a Charles Lucas-díjat, illetve a Harvey Lohr-ösztöndíjban is részesült. Ezeken kívül több, ifjú tehetségeknek szánt elismerést nyert el munkáival, például 1982-ben megkapta az év fiatal jazz-zenésze címet. A komolyzene nem igazán érdekelte, a pop és a rock világa sokkal jobban vonzotta. A klasszikus zenébõl is inkább a szélsõségek, az avantgárd érdekelte, s leginkább a XX. század zenéjét szerette, egyetemista évei alatt pedig több kísérletezgetõs elektronikus zenei irányzatban is kipróbálta magát.

01.In My Own Words
02.Heatmiser 2
03.Hidden
04.Gentle Piece
05.Weather Storm
06.Diffuse
07.Leaving Paris
08.Fugue
09.Theme from Orphans
10.1st Waltz
11.Satine’s Theme (Moulin Rouge)
12.Morning Breaks (Romeo + Juliet)
13.Laura’s Theme
14.Glasgow Love Theme (Love Actually)
15.Delay
16.Hymn 3
17.Angelina
18.Childhood 2
19.Sunrise

Külön köszönet Zangponak az albumért!

 http://links.snahp.it/912CraMstr

Találatok: 7

Publication author

offline 3 óra

dali300

255

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem.
/Vásáry Tamás/

Comments: 527Publics: 1359Registration: 25-09-2017

Szerző: dali300

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem. /Vásáry Tamás/ dali300 összes bejegyzése