Complete Beethoven Edition Vol 1 CD4: 7 & 8 Symphonies (1997) Deutsche Grammophon

A Deutsche Grammophon német kiadó nagyszerű sorozatának első fejezete Beethoven szimfóniáit tartalmazza parádés előadásban.VII. SZIMFÓNIA, A-DÚR, OP. 92
(I. Poco sostenuto — Vivace; II. Allegretto; III. Presto; IV. Allegro con brio.)

A gyors egymásutánban írt és egyszerre bemutatott V. és VI. szimfónia után három évig nem születik szimfónia Beethoven műhelyében, de egyéb nagyobb szabású zenekari darab sem. Míg versenyművei sorát a hatalmas Esz-dúr zongorakoncerttel tetőzi be és vonósnégyeseit a 74-es és 95-ös opuszokkal gazdagítja, zongoraszonátái közül csak a kéttételes Fisz-dúr (op. 78) és a Les Adieux című szonáta (op. 81a) érdemel említést az 1809-es esztendőből, azután itt is csend támad egy időre. 1811-ben viszont egyszerre két szimfóniát ír Beethoven, a Hetediket és a Nyolcadikat. A VII. szimfóniát 1812 tavaszán fejezi be, és a következő év decemberében mutatja be a bécsi közönségnek. „A tánc apoteózisának” nevezik ezt a művet, és ha a tánc mibenlétét elsősorban a ritmusban véljük megtalálni, úgy ez az elnevezés találó. A VII. szimfónia valóban ritmusával vésődik bele a hallgató tudatába, és egyes tételeinek is sajátos ritmikája adja egyéni arcélét. Ez a ritmika nem különösképpen differenciált, úgyszólván egyetlen ritmikai képlet jellemez egy-egy tételt. Közel járhat az igazsághoz az a feltevés, amely szerint az antik görög költészet hatása nyomta rá bélyegét a szimfónia klasszikus metrumaira.

VIII. SZIMFÓNIA, F-DÚR, OP. 93
(I. Allegro vivace e con brio; II. Allegretto scherzando; III. Tempo di Menuetto; IV. Allegro vivace.)

A VIII. szimfóniát közvetlenül a Hetedik befejezése után írta Beethoven 1812 nyarán és őszén, részben az általa oly kedvelt csehországi fürdőhelyeken, részben Linzben, ahol fivérét látogatta meg néhány hétre. A beethoveni alkotás műhelytitkait feltáró vázlatkönyvek tanúsága szerint azonban már egy évvel korábban is foglalkozott a művel. Hasonlóan a III. és IV. szimfónia egymást kiegészítő ellentétpár-jellegű kapcsolatához, valamint az V. és VI. szimfónia kettőséhez, a VII. és VIII. szimfónia is ikerpár gyanánt tartozik egymáshoz, különbségeik ellenére is összeforrva. Mindkettő az élet napfényes oldalára nyitja ki szemünket, de ez a napfény mindegyikben másként verődik vissza. A VII. szimfónia tomboló mámora után az F-dúr szimfónia egyszerű, gondtalan, naiv kedélyvilága a mindennapi kis örömök, ártatlan csipkelődések és üdítő mulatságok miniatűrjében örökíti meg a nagy mester alkotását, egy futó, de nem jelentéktelen pillanatban.

A szimfónia gondtalan hangulata a korabeli hallgatóságnál nem talált visszhangot. Az 1814-es bemutatón (ahol a zeneszerző vezényletével hangzott el a VII. és az úgynevezett „Csataszimfónia” mellett) közepes sikert aratott. A kortársak úgy vélték, hiányzik belőle a mélység és a pátosz. Beethoven viszont többre tartotta a VIII. szimfóniát, mint a Hetediket.” (Pándi Marianne)

https://justpaste.it/1hcmc

0

Találatok: 3

Publication author

offline 2 óra

Levin

Avatar 365
Comments: 2132Publics: 4572Registration: 22-09-2017

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

16 − tizenöt =

Password generation