Esbjörn Svensson Trio – 301 (2012) ACT

Az idén lesz tizedik éve, hogy elvesztettük Esbjörn Svensson-t egy búvár-balesetben. A svéd zongorista együttese (amely eleinte Esbjörn Svensson Trio néven, aztán inkább csak “E.S.T.” néven, a végén pedig már csak “e.s.t.” néven futott) egyedülálló hangzást teremtett az európai zenében. Habár nagyon sok stílusból merített – a klasszikus ECM jazztól (kb. Keith Jarrett: Facing You) Bartókon át a rockig és az elektronikáig – az E.S.T. végig megmaradt sajátosnak, egyedinek. Nem sok európai zenész kerül a Downbeat címlapjára, és nem sok európai jazztrió turnézik folyamatosan az USA-ban. Nekik mindez sikerült. Európában pedig rock-bandákhoz hasonló fanatikus rajongótáboruk alakult ki.

Ez az album már az együttes requiemje, egy poszthumusz ajándék, amely méltóan zárja le a zenekar karrierjét.

01.Behind the Stars
02.Inner City, City Lights
03.The Left Lane
04.Houston, the 5th
05.Three Falling Free, Part I
06.Three Falling Free, Part II
07.The Childhood Dream

e.s.t. :
Esbjörn Svensson – zongora
Dan Berglund – bőgő
Magnus Öström – dobok

http://pastebin.odavisz.cam (klikk)




 

0

Találatok: 10

Publication author

offline 19 óra

dali300

Avatar 263
Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem.
/Vásáry Tamás/
Comments: 529Publics: 1364Registration: 25-09-2017
Avatar

Szerző: dali300

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem. /Vásáry Tamás/

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

kettő + tizennégy =

Password generation