Max Richter – Memoryhouse (2002) Late Junction

Richter zeneszerzést és zongorázást tanult az Edingurgh-i egyetemen, a Királyi Zeneakadémián, továbbá Luciano Berióval Firenzében. Miután befejezte tanulmányait, társalapítója volt egy kortárs klasszikus zenét játszó együttesnek, a Piano Circusnek, amelynek tíz évig volt tagja, Arvo Pärt, Brian Eno, Philip Glass, Julia Wolfe és Steve Reich műveit dolgozták fel.

2002, a Memoryhouse, az albumon természeti hangok, hangfelvételek, és idegen nyelvű versfelolvasások is hallhatók.

2007-ben közreműködött a Waltz with Bashir című Ari Folman animáció-dokumentumfilmjében.

2008 szeptemberében kiadta negyedik egyéni albumát, a 24 Postcards in Full Colourt. Ez az album egy kísérleti kisfájl-gyűjtemény volt mobiltelefonok számára.

2009-ben első kiadott lemezét a Memoryhouse-t az év november 3-án újra felvették a BBC Filharmóniával.

Újrakomponálja Antonio Vivaldi Négy évszakját, melyet 2012-ben a Deutsche Grammophon gondozásában jelent meg.

01. Europe, After The Rain
02. Maria, The Poet (1913) Words By – Marina Tsvetaeva
03. Laika’s Journey
04. The Twins (Prague)
05. Sarajevo
06. András
07. Untitled (Figures)
08. Sketchbook
09. November
10. Jan’s Notebook
11. Arbenita (11 Years)
12. Garden (1973) / Interior
13. Landscape With Figure (1922)
14. Fragment 1:26
15. Lines On A Page (One Hundred Violins)
16. Embers
17. Last Days
18. Quartet Fragment (1908)

Conductor – Rumon Gamba
Orchestra – BBC Philharmonic

 https://pastebin.com/PSi8sTV2

Találatok: 4

Publication author

offline 1 nap

dali300

262

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem.
/Vásáry Tamás/

Comments: 530Publics: 1364Registration: 25-09-2017

Szerző: dali300

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem. /Vásáry Tamás/ dali300 összes bejegyzése