Tool – Lateralus (2001) Volcano

„Az előző lemezeinknél úgy éreztük magunkat, kis túlzással élve, mintha börtönbe lettünk volna zárva. Minden dalunkat úgy írtuk meg, hogy azokat élőben is ugyanúgy el tudjuk játszani, mint ahogy az a felvételen is hallatszik. A Lateraluson szakítottunk ezzel a hagyománnyal. Adam így többet kísérletezgethetett a gitárhangzásokkal, Maynard pedig több olyan énektémát és harmóniát is rátett az albumra, amiket élőben nem tudna megoldani. Részemről nagyon boldog voltam, hogy elhagytuk a korábbi vaskalaposabb felfogást. Mert nem szükséges megelégedni a szokványos verze/refrén/verze formával, anélkül is ki lehet alakítani a dalszerkezetet és a hangulatot, hogy hozzáláncolnánk magunkat a klasszikus struktúrához és hosszúsághoz.”

Az album még a kiadás hetén elsõ lett a Billboard Top 200-as listán, valamint a Tool megnyerte második Grammy-jét legjobb metál-elõadás kategóriában, Schism számukkal. A díj átvételekor a dobos így szólt a mikrofonba: „Szeretnék köszönetet mondani a szüleimnek, valamint a Sátánnak…” majd a basszgitáros így folytatta: „Én pedig szeretném megköszönni az apámnak, hogy felcsinálta az anyámat”.

01. The Grudge
02. Eon Blue Apocalypse
03. The Patient
04. Mantra
05. Schizm
06. Parabol
07. Parabola
08. Ticks & Leeches
09. Lateralus
10. Disposition
11. Reflection
12. Triad
13. Faaip de oiad

http://links.snahp.it/476tola

Találatok: 67

Publication author

offline 6 óra

dali300

262

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem.
/Vásáry Tamás/

Comments: 529Publics: 1364Registration: 25-09-2017

Szerző: dali300

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem. /Vásáry Tamás/ dali300 összes bejegyzése