Rachmaninov – Piano Concertos 3 & 4 (2010) EMI

Rachmaninov

“A New York Times szerint az 1970-es születésű norvég Leif Ove Andsnes generációjának legérdekesebb zongoristája. Nagyszerű hang, fürge ujjú technika, ritmikai integritás és világos áttekinthetőség jellemzi játékát.

A Carnegie Hallban lévő fellépése után a magazin azt írta róla, hogy szinte félelmetes, mennyire egyensúlyban van nála a kifejezés és a személyiség ereje. A 2002/2003-as év fordulópontot jelentett Leif Ove Andsnes életében. London, Párizs, Amszterdam, Brüsszel, Róma, Oszló, New York, Kuala Lumpur, Tokió, és Szöul nagy hangversenytermeiben adott koncerteket a New Yorki Filharmonikusok, az Amszterdami Royal Concertgebouw Zenekar, a Berlini Filharmonikusok és a Mahler Kamarazenekar közreműködésével. Olyan karmesterekkel játszott együtt, mint Jansons és Boulez. A Norvég Kamarazenekart ő maga vezényelte a zongora mellől több helyszínen is.” (fidelio.hu)

Sergej Rachmaninov (1873-1943) Novgorod melletti Onyegben született. Apja dúsgazdag földbirtokos volt, vagyonát azonban eltékozolta, és mire Rachmaninov kilencéves lett, már teljesen elszegényedtek. 1882-ben lett a pétervári konzervatórium növendéke, majd 1885-ben a moszkvai konzervatóriumba került, itt Tanyejev, Arenszkij és Siloti voltak a mesterei. Első zongoraversenyét (fisz-moll) még konzervatóriumi évei alatt, 1892-ben mutatta be, majd Aleko című operájával aranyérmet nyert az oklevélpályázati vizsgán. Korai sikerek után kínos csalódást jelentett számára az első kudarc: I. szimfóniájának bukása (1897).
Az alkotói hullámvölgyből csak a század első éveiben sikerült felemelkednie: 1901-ben írott c-moll zongoraversenyével ismét csúcsra érkezett. Egyidejűleg mint zongoraművész és karmester is megkezdte ragyogó pályafutását. 1904—1906-ig a moszkvai Nagy Színház karmestere volt, 1907-ben azonban visszavonult, hogy idejét a komponálásnak szentelje. Drezdába költözött, itt írta II. szimfóniáját és a Holtak szigete című szimfonikus költeményét. 1909-ben turnézott első ízben Amerikában, New Yorkban bemutatta III. zongoraversenyét. Hangversenykörútján hármas minőségben szerepelt: mint zongoraművész, karmester és zeneszerző. Rövid svájci tartózkodás után végleg az Egyesült Államokban telepedett le, és amerikai állampolgár lett.
Beverly Hillsben halt meg, hetvenéves korában.
Rachmaninov művészete Csajkovszkij nyomdokain halad: bár egy emberöltővel fiatalabb volt Csajkovszkijnál, mégis a konzervatív stílus mellett foglalt állást, és mint ilyen, szemben állt az orosz Ötök törekvéseivel vagy Szkrjabin irányával. Ahhoz, hogy ez a stílus mégse tűnjék idejétmúltnak, porosnak a XX. század első felében, a zeneszerzés technikájának olyan mérvű virtuóz elsajátítása és az ihletnek olyan forró heve kellett, mint ami Rachmaninov néhány művét jellemzi.” (fidelio.hu)

Leif Ove Andsnes, piano
London Symphony Orchestra, Conductor: Antonio Pappano

Piano Concerto No.3 in D Minor, Op. 30
1. I. Allegro Ma Non Tanto
2. II. Adagio
3. III. Alla Breve

Piano Concerto No.4 in G Minor, Op. 40
4. I. Allegro Vivace
5. II. Largo
6. III. Allegro Vivace

https://zenekucko.com/03634

0

Visits: 5

Publication author

offline 2 hét

Levin

Avatar 177
Comments: 2243Publics: 4687Registration: 22-09-2017

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

három × négy =

Password generation