Glenn Gould (1932-1982), a XX. század második felének egyik legeredetibb és legnagyobb hatású előadóművésze nemcsak abban volt rendhagyó, hogy harmincegy éves korában örökre szakított a koncertpódiummal, hanem abban is, hogy sosem elégítette ki csak a zongorázás.
Mindig, de a hangversenyélettől visszavonulva különösen nagy becsvággyal készített rádiós, majd televíziós dokumentumjátékokat, mindenekelőtt pedig írt: esszét, előadást, lemezborítót, könyvkritikát – irodalmi igénnyel, a maga sajátos, olykor cikornyásan humoros és nem éppen tapintatos stílusában.
Gondolatait nemegyszer interjú formájában fejtette ki.
Ezekben a beszélgetésekben többnyire ő volt mind a két fél, mint Karinthy, mikor álmában két macska volt, és játszott egymással.
Gouldnál sokszor nehéz eldönteni, hogy mennyi a játék, és mennyi a halálos komolyság.
Talán úgy érezte, hogy mondandója annyira keserű pirula, annyira szokatlan, annyira ellentmond sok mindennek, amit tisztelni és csodálni tanultunk, hogy csak a humor mázával bevonva megy le a torkunkon.
Nem szerette Mozartot, sőt jószerével alig valamit abból, amit Bach és Wagner közt írtak.
Kedvenc énekesnője – Elizabeth Schwarzkopf mellett – Barbra Streisand volt.
Elavult és fölösleges intézménynek tartotta a hangversenyt, úgy vélte, hogy a mű igazi interpretációja a vágóasztalon jön létre.
Tiltsuk be a tapsot! – követelte, humornak álcázott komolysággal, sőt azt is állította, hogy esztétikai ítéletet nem volna szabad mondani, csakis erkölcsit. (libri.hu)
Johann Sebastian Bach
(1685-1750)
French Suite n° 5 in G Major, BWV 816
1 I. Allemande 1:47
2 II. Courante 1:16
3 III. Sarabande 2:52
4 IV. Gavotte 0:40
5 V. Bourée 0:48
6 VI. Loure 1:07
7 VII. Gigue 2:25
French Suite n° 6 in E Major, BWV 817
8 I. Allemande 1:33
9 II. Courante 1:00
10 III. Sarabande 2:38
11 IV. Gavotte 0:36
12 V. Polonaise 0:54
13 VI. Menuett 0:47
14 VII. Bourée 0:58
15 VIII. Gigue 2:03
Overture in the French Style, BWV 831
(Partita in B Minor from Clavier-Übung, Part II)
16 I. Ouverture 9:48
17 II. Courante 3:28
18 III. Gavotte I 0:39
19 IV. Gavotte II (with da capo I) 1:13
20 V. Passepied I 0:36
21 VI. Passepied II (with da capo I) 1:03
22 VII. Sarabande 1:47
23 VIII. Bourée I 0:42
24 IX. Bourée II (with da capo I) 1:49
25 X. Gigue 2:10
26 XI. Echo 1:56
Glenn Gould – zongora
A felvételek a torontói Eaton’s Auditoriumban, 1971-ben és 1973-ban, különböző időpontokban készültek.
https://zenekucko.com/06912
Visits: 6
Publication author
Szerintem ő megelőzte a korát és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a klasszikus zene kilépett a krákogó, karótnyelt sznob hallgatóság világából. Nélküle Chilly Gonzáles sem lenne talán. Régen az ősrégi Petőfi rádió csinált egy sorozatot a lemezeiből kommentekkel, magyarázatokkal és engem akkor fogott meg a személye. Anno én sem szerettem Mozartot és végre jó volt hallani, hogy egy elismert művesz ki mert ilyent jelenteni. 😀
Azért azt ne feledjük, hogy Gould időnkét játszott Mozartot is.
Én mindkettejüket kedvelem 🙂
Hozzám sokkal inkább Bach áll közel mint Mozart, no de persze Mozart is. Ami jó, az jó.
Meglesz ennek a lemeznek a Vol. 1-ja is? Köszi ezt is.
Hamarosan jön az első négy szvit is.