Glenn Gould – Bach Toccatas Vol. 2 (1980) Columbia Records

A toccata (amely az olasz érinteni szóból származik) egy billentyűs hangszerre íródott zenemű, amelyben az előadó (esetünkben Glenn Gould) a virtuozitását mutathatja be. Nagy ritkán a több hangszerre íródott darabokat hívják így (például Claudio Monteverdi Orfeo című operájának nyitánya).

Az első forma a késő reneszánszban jelent meg, Észak-Itáliában. Az 1590-es években többek között Girolamo Diruta, Adriano Banchieri, Claudio Merulo, Andrea és Giovanni Gabrieli, ill. Luzzasco Luzzaschi komponáltak ilyen műveket. Ezekben a művekben az egyik kézben mindig akkord-kíséret van, míg a másikban virtuóz futam. Az éppen ott tanuló Hans Leo Hassler elterjesztette Németország-szerte, és így csúcsosodhatott a műfaj később Johann Sebastian Bachnál.

A barokk zene első toccatáját Girolamo Frescobaldi írta, ahol a reneszánszhoz képest szinte minden megnagyobbodott (hosszúság, virtuozítás stb.), és jobban szekciókra bomlott. Az akkordok fúgatizálódtak, a futamok mellé gyakran arpeggiók társultak. A tempó változó, de a darab mindig az improvizáció hatását kelti.

Bach (akinél a toccata általában fúgával vagy prelúdiummal társul) mellett Michelangelo Rossi, Johann Jakob Froberger, Jan Pieterszoon Sweelinck, Alessandro Scarlatti és Dietrich Buxtehude írta a leghíresebb toccatákat. (Wikipédia)

“Zseni – ez a meghatározás mára kiment a divatból. 19. századi ízű szó, túlteng benne a pátosz. Sokan nem is tudják, mit jelent: összetévesztik a sztárral. Pedig a sztár többnyire nem zseni, és a zseni többnyire nem sztár. A sztárt csinálják, a zseni születik. Ha egy tizenévesnek kellene elmondanom, mi a zseni, talán épp Glenn Gouldról beszélnék: az utolsó zsenik egyikéről.Ez a kanadai zongoraművész (1932-1982) olyasmit hozott a zenei interpretáció történetébe, amit az korábban nem ismert. Kibékíthetetlennek látszó ellentéteket házasított össze, de nem valamiféle langymeleg “szintézis” szellemében, hanem úgy, hogy az ellentét ellentét maradt, alkotóelemei továbbra is taszították egymást, közösen teremtve meg az előadás hasonlíthatatlan feszültségét. A legszikárabb puritánság és a legrafináltabb érzékiség egyszerre volt jelen Gould frazeálásában és zongorahangjában, mint ahogyan a legelvontabb intellektuális fegyelem és a legelemibb emóció is egyszerre hatott benne. Ez a Janus-arc volt játékának egyik alapvető jellegzetessége. Kristályosan tiszta dallamrajzú és eszményien világos formálású zenélés, amely mindig előtérbe állította a kompozíció szerkezetét, felszínre segítve a polifónia belső mozgásait.” (Csengery Kristóf)

A művek:
1 Toccata in C Minor, BWV 911 11:13
2 Toccata in G Minor, BWV 915 8:44
3 Toccata in G Major, BWV 916 8:52
4 Toccata in E Minor, BWV 914 8:39

http://tinyurl.com/y8mw3q8x

0

Visits: 7

Publication author

offline 2 hét

Levin

Avatar 177
Comments: 2243Publics: 4687Registration: 22-09-2017

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

tíz − három =

Password generation