Beck – Sea Change (2002) Geffen

Az 1001 Albums You Must Hear Before You Die (1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz) sorozat 937-ik lemeze.

2001-ben jött a hír, hogy Beck, Nigel Godrich angol hangmérnök-producerrel vonul stúdióba, aki a Radiohead (OK Computer, Kid A, Amnesiac) és a Travis (The Man Who, The Invisble Band) albumaival szerzett magának nevet. Így sejthető volt, hogy ismét egy tradicionálisabb, folkosabb hangzású lemez van készülőben.
A Sea Change melankolikus, lassú dalok akusztikus és steel gitárokkal, de a vónóshasználat és Nigel Godrich jellegzetes atmoszférikus effektezése más dimenzióba helyezi őket. A Round The Bend (“nem kell aggódnunk / az élet megy amerre megy / gyorsabban mint egy puskagolyó”) hangszerelésében és énekstílusában hátborzongatóan hasonlít a hetvenes évek hajnalának folkos dalszerző-énekes géniusza, a fiatalon elhunyt angol Nick Drake munkáira. E fölött a Beck-lemez fölött az ő szelleme lebeg.

A lemezt éjszakai autóút képével (“tedd a kezed a kormányra / hadd kezdődjön az aranykor / engedd le az ablakot / érezd a holdfényt a bőrödön / hadd hűsítse fájó fejed a sivatagi szél / hadd szálljon tova a világ súlya”) nyitó The Golden Age csilingelő hangjai egy az egyben a Radiohead-féle No Surprisest idézik, a Lonesome Tears hátborzongatóan monumentális vonóshangszereléssel operál, az éjszakai tengeren játszódó (“furcsa hullámok / lökdösnek minket mindenfelé / egy lopott csónakban sodródunk”) kis akusztikus dalnak induló Little One-ból is nagy térhatású szám lesz, a Lost Cause-ban (“bébi, veszett ügy vagy, és én belefáradtam hogy harcoljak egy ilyen veszett ügyért”) háttéreffektek kóvályognak, az akusztikus gitár és cselló vitte It’s All In Your Mind és az elszámolós hangulatú End Of The Day is megkapja a maga Godrich-kezelését, a legtöbb hangszert és sávot használó Sunday Sun pedig egyenesen brutális gerjedésbe fullad. A lemezt aztán egy megkönnyebbülést hozó, tisztán akusztikus dal zárja, a kiinduló úthasonlathoz visszatérő Side Of The Road.
Akad azonban a Sea Change-en egy érdekes dal, melyben Beck jelzi kapcsolódási pontjait. A Paper Tiger afféle kakukktojás, mert a lemezre jellemző képek (romok, sivatag, vihar, háborgó tengeren hányódó csónak) és sorok (“csak kapaszkodunk a semmibe / hogy lássuk, meddig tart ki az a semmi”) itt eltérő zenei körítést kapnak: a francia poptörténet minden stílusban otthonosan mozgó fenegyereke, a néhai Serge Gainsbourg (lásd: I Love Serge) klasszikus Cargo Culte-jának hangzása köszön vissza egy az egyben, annak az 1971-es számnak, melyet már két neves DJ-producer, David Holmes (Bow Down To The Exit Sign) és Mirwais (Production) is átdolgozott az elmúlt néhány évben.

01. The Golden Age
02. Paper Tiger
03. Guess I’m Doin’ Fine
04. Lonesome Tears
05. Lost Cause
06. End Of The Day
07. It’s All In Your Mind
08. Round The Bend
09. Already Dead
10. Sunday Sun
11. Little One
12. Side Of The Road
13. Ship In The Bottle

 https://links.snahp.it/jwa3yO2ClVxu0XjYASCmMdfeWqvaclEL958




 

0

Találatok: 4

Publication author

offline 13 óra

dali300

Avatar 184
https://444.hu/2022/05/31/tancold-ugy-vegig-a-mai-napot-ahogy-ezek-a-hatvanas-evekbeli-eszak-ir-altis-csajok-toltak-a-sulidiszkoban
Comments: 486Publics: 1326Registration: 25-09-2017
Avatar

Szerző: dali300

https://444.hu/2022/05/31/tancold-ugy-vegig-a-mai-napot-ahogy-ezek-a-hatvanas-evekbeli-eszak-ir-altis-csajok-toltak-a-sulidiszkoban

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

7 + tizenhat =

Password generation