Az 1001 Albums You Must Hear Before You Die (1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz) sorozat százötvenegyedik (151) lemeze a brit Dusty Springfield albuma .
Mary Isabel Catherine Bernadette O’Brian (1939. április 16. Hampstead, London – 1999. március 2. Henley-on-Themes, Oxfordshire)
Dusty Springfield minden idők egyik legsikeresebb bit énekesnője volt. Meleg hangja az érzelmes popslágerek, de a soul előadására is alkalmassá tette. Ez utóbbiért nevezték el a Soul Fehér királynőjének. Nem akármilyen teljesítmény, hogy tizennyolc dala került a Billboard Hot 100-as listára 1964-1970 között. Tekintélyes a dicsőséglistája: a rock and roll halhatatlanja, az UK Music Hall halhatatlanja, a Rolling Stone magazin 100 legjobb énekese listáján a 35. helyezett, s nemzetközi felmérések szerint minden idők egyik legjobb énekesnője. A kevés európai előadó egyike, aki a tengerentúlon is sikert ért el. A Rock World a rock első 12 asszonya közé sorolta, míg a Rolling Stone magazin a legjobb brit énekesnőnek kiáltotta ki. Bekerült a Grammy halhatatlanjai közé, II. Erzsébet angol királynő a Brit Birodalom Rendje tiszti fokozatával tüntette ki, amelyet már nem vehetett át, s beiktatása a rock halhatatlanjai közé is csak halála után történt meg..
Zenekedvelő ír katolikus családban született, otthon tanult énekelni. Sokféle stílust kipróbált, a klasszikusoktól, a jazzen át a popzenéig. Egyik példaképe az amerikai Peggy Lee.
Az iskola befejezése után, az 50-es évek végén a Lana Sisters tagja lett, legnagyobb sikerük a You’ve Got What it Takes volt. Ezután fivérével a Springfields együttesben folytatta. Több sikeres daluk született, például a sokak által feldolgozott Silver Threads and Golden Needles vagy a Say I Won’t Be There. Ezután betört a brit élmezőnybe Sandy Shaw, Cilla Black, Marianne Faithfull és mások társaságában. Első szólósikere 1963-ban az I Only Want To Be With You, amely 4. az I Just Don’t Know What to Do with Myself, egy évvel később 3. helyezett volt a brit toplistán. Miközben a 60-as évek derekától újabb dalai kerültek a brit tízes listára, a Wishing and Hoping 1964-ben a Billboardon negyedik lett. Első listavezető dala 1966-ban a You Don,t Have To Say You Love Me volt.
A hatvanas évek második felétől kezdte ízlelgetni a fekete zenét Aretha Franklin, Diana Ross, az Ike and Tina Turner, Dionne Warwick, a Temptations és mások nyomdokain haladva. Az évtized végén Dusty In Memphis címmel kitűnő lemezt adott ki, Burt Bacharach és Hal David The Look of Love című filmdalával 1967-ben Oscar-díj jelölést kapott.
Egyik legnagyobb sikere a Son of a Preacher Man lett 1969-ben, a brit és az amerikai listán is a legjobb tíz közé került. Az Atlantic adta ki Brand New Me című lemezét: a szakma és a közönség is lelkesen fogadta. Lendülete a hetvenes évek első feléig tartott, az évtized második felétől lemezei eltűntek a listákról, ő maga pedig a koncertpódiumokról.
Neil Tennant, a Pet Shop Boys tagja felkérésére 1987-ben társult a duó What Have I Done to Deserve This? című dalához, amely Angliában és Amerikában második lett a listákon. Ezután ismét reflektorfénybe került. Sikerei a 90-es évek közepéig tartottak, akkor már köztudott volt, hogy rákos. Az orvosok az évtized végén ugyan gyógyultnak nyilvánították, ám a halálos kór ismét megtámadta, majd le is gyűrte Dustyt. Élete utolsó időszakában készítette Very Fine Love című albumát, majd visszavonult és dalainak kiadási jogát eladva fedezte gyógykezelését. (Kovács Miklós, literatura.hu)
A dalok:
01. Just a Little Lovin’ (Barry Mann, Cynthia Weil) – 2:18
02. So Much Love (Gerry Goffin, Carole King) – 3:31
03. Son of a Preacher Man (John Hurley, Ronnie Wilkins) – 2:29
04. I Don’t Want to Hear It Anymore (Randy Newman) – 3:11
05. Don’t Forget About Me (Goffin, King) – 2:52
06. Breakfast in Bed (Eddie Hinton, Donnie Fritts) – 2:57
07. Just One Smile (Randy Newman) – 2:42
08. The Windmills of Your Mind (Alan Bergman, Marilyn Bergman, Michel Legrand) – 3:51
09. In the Land of Make Believe (Burt Bacharach, Hal David) – 2:32
10. No Easy Way Down (Goffin, King) – 3:11
11. I Can’t Make It Alone (Goffin, King) – 3:57
http://tinyurl.com/yb3zyx7b
Visits: 8
Publication author
“Dusty Springfield – Dusty in Memphis (1969/1995) Mercury Records” bejegyzéshez egy hozzászólás