Jane’s Addiction – Ritual de lo Habitual (1990) Warner

Az 1001 Albums You Must Hear Before You Die (1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz) sorozat 678-ik és a Jane’s Addiction 2. lemeze.

“Hölgyeim és Uraim!
Mi nagyobb befolyással bírunk gyermekeik felett, mint Önök, de szeretjük őket …
Los Angeles szülte és terjeszti: Juana’s Adicción!”

A hangulatos spanyol intro után azonnal felpörögnek, teljes hangerővel jön a lökéshullám. Save the complaints for a party conversation. / The world is loaded, it’s lit to pop and nobody is gonna stop… nem kell a sorok között olvasni, egyenesen a pofánkba tolnak mindent. Ez a sodrás nagyjából az első 5 dalban megmarad, végig lehet pogózni. Miket is olvastam erről, amikor megjelent? Alternatív rock, funk metál, hard rock … hülyeség. Meg lehet találni benne a stílusjegyeket, de a Jane’s Addiction igazából nem hasonlít semmihez. Farrell éneklése kissé idegbeteg, meg kell szokni, de jól illeszkedik a zenéhez. Nem a hangszeres megfejtés a lényeg, ők teljesen másképp látnak és másképp alkotnak. Navarro rock és funk között csapongó gitározása mellé Avery és Perkins egészen egyedi, pattogó ritmusjátékot produkál. A megszokott sémák kerülése tudatos, lásd a frontember művésznevét: Perry Farrell = peripheral (periférikus). Már amennyire lehetséges a tudatosság abban az állapotban, amiben a zenekar a stúdiózás idején folyamatosan lehetett. Valamit nagyon túl kellett kiabálni. Van az úgy, hogy az önpusztítás csak ellentűz. Harag és hisztérikus ellenállás az álszent civilizációs képmutatással szemben. Nincs helyes és helytelen, csak gyönyör és fájdalom. Ez nem mélyenszántó okoskodás, a szöveg és a zene is folyamatosan, együtt vibrálva provokál. Erkölcs? I’ve been caught stealing; / once when I was 5… / I enjoy stealing. / It’s just as simple as that. Mit lehet erre mondani? Pofátlanság? Irónia? A folytatás viszont meglepő, hosszabb lélegzetű kompozíciókban mesélnek meglehetősen szomorú dolgokról. Kegyetlenül őszinte vallomások a függőségről és az önpusztításról. Ehhez még hozzájárul a barátságtalan környezet: Of course this land is dangerous! / All of the animals are capably murderous. Ugyan némelyek szerint az album második fele már-már progresszív rock, de ez erőltetett meghatározás. Talán a pszichedelikus jelzőt mellé lehet rakni, de minek? Annyi biztos, hogy nem igazán érdekelték őket a stíluskorlátok, mégsem lett belőle öncélú zagyvaság. Pedig van itt minden, indusztriális ütősök, zongora, vonósok, groteszk keringő, klezmeres hegedű, de ezek csak eszközök. Óriási hangulat ez a lemez, elgondolkodtató élmény és legfőképpen teljesen egyedi. Ahogy lenni szokott, valamiképpen a megfelelő emberek megtalálták a megfelelő hangokat és szavakat a megfelelő sorrendben. Logikus magyarázat nincs, de nem is kell keresni.

Valószínűleg felkészületlenül érte őket a siker, hiszen alig egy évvel a lemez megjelenése után már a színpadon püfölték egymást. A zenekar feloszlott, egy legenda megszületett.
(nowmagazin.hu)

1. Stop!
2. No One’s Leaving
3. Ain’t No Right
4. Obvious
5. Been Caught Stealing
6. Three Days
7. Then She Did…
8. Of Course
9. Classic Girl

Perry Farrel – ének
Dave Navarro – gitár
Eric Avery – basszusgitár
Stephen Perkins – dob

1. https://www.base64decode.org
2. aHR0cHM6Ly9wYXN0ZWJpbi5jb20vckJpYm14OW0=
   
3. copy link




 

0

Találatok: 1

Publication author

offline 3 óra

dali300

Avatar 184
https://444.hu/2022/05/31/tancold-ugy-vegig-a-mai-napot-ahogy-ezek-a-hatvanas-evekbeli-eszak-ir-altis-csajok-toltak-a-sulidiszkoban
Comments: 488Publics: 1326Registration: 25-09-2017
Avatar

Szerző: dali300

https://444.hu/2022/05/31/tancold-ugy-vegig-a-mai-napot-ahogy-ezek-a-hatvanas-evekbeli-eszak-ir-altis-csajok-toltak-a-sulidiszkoban

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

egy × kettő =

Password generation