A Jane`s Addiction a grunge-robbanás előtti évek az egyik legkarakteresebb amerikai zenekara volt (a Faith No More és a Red Hot Chili Peppers nagy pályatársa). A debütálás különlegessége egy koncertfelvétel kiadásában rejlett (Jane’s Addiction – 1987), a két stúdiólemez (Nothing`s Shocking – 1988, Ritual de lo Habitual – 1990) viszont gyorsan sztárzenekarrá tette a Perry Farrell énekest, Dave Navarro gitárost, Stephen Perkins dobost és Eric Avery basszistát tömörítő őrült kvartettet. Aztán Farrell megszervezte a nagy amerikai utazó rockcirkuszt, a Lollapalooza fesztiválturnét, a Jane`s viszont 1992-re feloszlott. Az énekes és a dobos két váltakozó színvonalú Porno For Pyros-albummal, Navarro pedig a Red Hot Chili Peppersbe való átigazolással folytatta, de négy év és egy album (One Hot Minute – 1995) után onnan is kiszállt. Farrell, Perkins és Navarro 1997-ben újraindította a Jane’s Addictiont (a basszista posztra az RHCP-s Flea ugrott be), de egy sikeres miniturné és egy közepesre sikerült válogatáslemez után ismét megszűnt a zenekar. Farrell és Navarro 2001-ben egy hónap különbséggel jelentkezett első szólólemezével (előbbié kitűnően, utóbbié gyengén sikerült), de még abban az évben sor került a Jane’s Addiction újraegyesülésére. Némi keresgélés után egy kiváló session zenész, Chris Chaney került a basszista posztjára és hosszas stúdiómunka után végre megszületett a végeredmény, amihez idővel kiadót is találtak. Nem volt hiábavaló a zenészek kálváriája, ha másért nem, azért biztosan, hogy rájöjjenek: együtt képesek a legjobbra. A Strays nem egy lusta újraösszeállás lenyomata, hanem végig izgalmas, magas hőfokon tartott, káprázatos rockvibráció: Led Zeppelin-beütés, dzsungel-pszichedélia, éles kántálás, lüktető groove-ok, kreatív dzsemmelés (mindebben erős a rokonság az angol Music együttes tavalyi debütáló albumával). Hogy nem lett masszaszerű grunge-mocsár az összhatás, abban szerepe lehet a legendás Bob Ezrin producernek (Alice Cooper, Lou Reed, Peter Gabriel, Pink Floyd, Nine Inch Nails stb.), no meg Farrell két évvel ezelőtti szólólemezes tapasztalatának, ahonnan ha modern jungle-rock ritmusok nem is vándoroltak át, de dalszerkesztési megoldások igen. A leginkább fülbeszökő Navarro feljavult gitározása, változatos, izgalmas hangszínei, az ide-oda futkosó effektek és a megkapó, könnyed dallamosság. A zenekar korai hangzása a legmegfelelőbb mai köntösbe bújtatva, kissé csapzott, kora reggeli gyűröttséggel, ám (ahogy a Hypersonic munkacím is utalt rá) hangosan és villámtempóban – és a nagy visszatéréséhez bőven elegendő.
01. True Nature
02. Strays
03. Just Because
04. The Price I Pay
05. The Riches
06. SuperHero
07. Wrong Girl
08. Everybody’s Friend
09. Suffer Some
10. Hypersonic
11. To Match The Sun
https://pastebin.odavisz.cam (klikk)
Találatok: 7
Publication author
