“Enya (eredeti ír nevén Eithne Ní Bhraonáin) 1961-ben született, a Brennan család kilencedik gyermekeként. Rövid ideig tagja volt a család világhírű zenekarának, a Clannadnek, ám 1982-ben kivált, s ment vele a menedzser, Nicky Ryan is, aki feleségével, Roma Ryannel azóta is Enya társai annak káprázatos pályáján.
Hét év telt el az ír énekesnő-zeneszerző-szintetizátoros előző albuma óta, ráadásul az And Winter Came… csak részben tartalmazott új szerzeményeket. Hogy a hosszas szünetet mi mindennel töltötte az 54. születésnapján túl is misztikus szépségű hölgy, azt nem igen lehet tudni, hiszen mindig is féltve őrizte magánszféráját (még akkor is, ha Dublintól délre lakik egy kastélyban) – de hogy nem zenei kísérletezéssel, az biztos… Nem tudom, elvárható-e egy ennyire karakteres előadótól, hogy bármit is újítson, közel három évtizednyi szóló pályafutás, sok millió eladott lemez után, de a nyolcadik album gyakorlatilag semmi zenei újdonságot nem hoz, és megértem, ha bárki úgy véli, ez így már unalmas.
Engem az új album akkor tudott megfogni, amikor elkezdtem utána olvasni a hátterének. A lemez címe és a borító sötét tónusa alapján eleve komorabb anyagra számítottam, de túl azon, hogy van itt egy elhunyt édesanya emlékére írt dal (So I Could Find My Way), ilyen szempontból sem igazán különbözik a Dark Sky Island a többitől. Hanem kiderült, hogy a lemez címe azokra a szigetekre utal, ahol szándékoltan mellőzik a fényszennyezést. Ezeken a helyeken úgy látni a csillagos eget, ahogy a világ villamos árammal alaposan ellátott részein már nem lehet. Erről pedig könnyű arra asszociálni, hogy egy ilyen „sötét” szigeten az ember közelebb van Istenhez… Ezt látszik alátámasztani a latin nyelvű „Astra et Luna” című dal, mely a természet felülmúlhatatlan szépségéről szól – vagy, más aspektusból a „Sancta Maria” is.
Számtalan rétegnyi ének és szintetizátor adja most is a dalok 99%-át, és nem vagyok benne biztos, hogy a nosztalgia mondatja velem, hogy az a két album volt az igazi, amelyekkel Enya befutott (Watermark 1988, Shepherd Moons 1991), mert azok valahogy mai füllel is sokkal változatosabbnak, érdekesebbnek hatnak. Míg az új anyag csak egy újabb ugyanolyan new age/kelta pop valami, melynek első kislemeze, az „Echoes In Rain” pont ugyanolyan, mint az utóbbi két évtized Enya slágerei. S ez alatt természetesen azt is értem, hogy ugyanolyan szépség, derű, felemelő ünnepélyesség árad belőle. Így aztán jól esik, különösen így karácsony idején…” (Uzseka Norbert, e-kultura.hu)
A számok:
1. The Humming
2. So I Could Find My Way
3. Even in the Shadows
4. The Forge of the Angels
5. Echoes in Rain
6. I Could Never Say Goodbye
7. Dark Sky Island
8. Sancta Maria
9. Astra et Luna
10. The Loxian Gates
11. Diamonds on the Water
Deluxe Edition
12. Solace
13. Pale Grass Blue
14. Remember Your Smile
http://tinyurl.com/y88lkon3
Visits: 10
Publication author
Gyönyörű a háttérzenekar!