Az izlandi Sólstafir evolúciója folyamatos és töretlen. A 2009-ben kiadott ‘Köld’-ön találta meg saját hangját a társulat, melyet azóta tökéletesít és fejleszt lépésről lépésre. A jellegzetes és markáns riffek mellett lemezről lemezre egyre nagyobb teret nyertek a dallamok, a szokatlan hangszerek és az a mitikus hangulat, ami Izland kietlen fekete talajából szivárog a muzsikába.
Két dolog szinte azonnal szemet szúr a lemezzel való ismerkedéskor. Az egyik a mű homogenitása, hiszen most nincs kakukktojásként kilógó sláger, mint a Fraja volt a ‘Svartir Sandar’-on vagy a bendzsós címadó az ‘Ótta’-n, pedig minden eddiginél több hangszer kap szerepet a dalokban. A másik pedig az egész alkotást átszövő mély melankólia, ami a csodálatos borítófestménytől az utolsó hangig terjed. A lemez hangulata igazán a tél közepén talál utat a szívhez.
01. Silfur-refur
02. Ísafold
03. Hula
04. Nárós
05. Hvít saeng
06. Dýrafjörbur
07. Ambátt
08. Bláfjall
09. Svart Blóð
10. Samband i Berlin
Sólstafir:
Abalbjörn Tryggvason – gitár, ének
Saepór Maríus Saepórsson – gitár
Svavar Austmann – basszusgitár
Hallgrímur Jón Hallgrímson – dob
További közreműködők:
Amiina – húros hangszerek
Erna Ómarsdóttir – kürt
Halldor A. Björnsson – zongora, billentyűs hangszer
Ingi Gardar Erlendsson – tuba
Margret Einarsdóttir – női ének
Snorri Sigurdarson – trombita
1. https://www.base64decode.org
2. aHR0cHM6Ly9wYXN0ZWJpbi5jb20vYzJyZ0s2Mzk=
3. copy link
Találatok: 5
Publication author
