A második album producerének a Masters of Reality énekes-gitárosát, Chris Goss-t sikerült megnyerniük, aki jó érzékkel nyúlt a keverőasztal pótmétereihez. A végeredmény gyakorlatilag az a sound lett, amely a következő két Kyuss-albumot, a Welcome to Sky Valley-t és az …And the Circus Leaves Town-t az irányzat legnagyobb klasszikusaivá tette.
Már a lemezt nyitó Thumb elején leeshet az állunk attól a vastag, öblös hangzástól, amelynek alapját a mélyre hangolt dobok, a dörmögő basszus és egy fúrópajzs erejével támadó gitárhangzás képezi. Homme egy egyszerű trükkel, hathúros hangszere és egy basszus-erősítő összekötésével alakította ki ezt a sound-ot, amely nemcsak a Kyuss, de egy egész irányzat védjegyévé is vált. A gitárhangzást a stúdióban természetesen több sáv feljátszásával dúsította, illetve díszítette.
Sem az album, sem maguk a dalok nem hagyományos struktúrájúak. Nincsenek kifejezetten gyors vagy lírai nóták: a két szélsőség talán az Allen’s Wrench mélyre hangolt punkos lendülete és az instrumentális Capsized akusztikus finomsága. Olyan ez a bő 50 perc, mint egyetlen nagy jammelés, mintha a muzsikusok folyamatosan improvizálnának, holott nyilván nem. A hangulatok persze változnak, a tempó is hol lassul, hol gyorsul, ám gyakorlatilag egymásba folynak a dalok.
A változatosságot a témák variálása mellett az egyes tételek szélsőségesen eltérő hossza biztosítja: a lemez leghosszabb szerzeményét, a 7 és fél perces Freedom Run-t például két percnél is rövidebb kompozíciók fogják közre. Az „utazós”, bő 6 perces Mondo Generator (amelyben Nick Oliveri eltorzított hangját halljuk) egy kicsit már túl hosszú, és így unalmas is, előtte viszont a már említett Allen’s Wrench pörög, utána pedig az albumot záró bagatell, a mindössze 4 másodperces Yeah következik.
S ha már Yeah, akkor szólni kell Juan Garcia szerepéről is, akinek a hangja nem feltétlenül kellemes vagy slágeresen fülbemászó, viszont karakteres, messziről felismerhető. Ártatlan poén vagy az énekes szivatása, hogy dalszerzőként öt olyan nóta mellett tüntették fel a nevét, amelyek vagy instrumentálisak (Molten Universe, Capsized), vagy ugyanaz az egy-két szó ismétlődik bennük (Apothecaries’ Weight, 800, hogy a sóhajnyi Yeah-ről ne is beszéljünk), kvázi a szövegeiket egy óvodás is meg tudta volna írni.
01. Thumb
02. Green Machine
03. Molten Universe
04. 50 Million Year Trip (Downside Up)
05. Thong Song
06. Apothecaries’ Weight
07. Caterpillar March
08. Freedom Run
09. 800
10. Writhe
11. Capsized
12. Allen’s Wrench
13. Mondo Generator
14. Yeah
https://links.snahp.it/kQ6wO2NfyChCwAi4Ufpe4zcGOv27kI8i2AR
Találatok: 4
Publication author
