A Stabbing Westward ötlete Christopher Hall és Walter Flakus fejébõl pattant ki. 1986-ban az eredeti felállásban Christopher énekelt és basszusgitározott, Walter szintetizátoron játszott és Jim Clanin gitározott. 1990-ben egy négy számos demó EP-t rögzítettek, melynek címe Iwo Jimmaés a Violent Mood Swings korai verzióját is tartalmazta, mint Violent Mood Swing. Ez a dal szerepelt a The Cyberflesh Conspiracy c. válogatás CD-n is. Késõbb a másik három dal is átdolgozásra került az évek folyamán (a Shame [Do You Think God Is Dead]-bõl lett a Shame, a P.O.M.F. –ból a The Thing I Hate és a Plastic Jesus-bõl a Dawn).
Hall egy rövid szünetet tartott, hogy a Die Warzau-val turnézzon, mint a csapat dobosa, mielõtt folytatta volna a Stabbing Westward-ot. Majd Christopher és Walter bevette a zenekarba Chris Vrenna (Nine Inch Nails) dobost. Õ dobol az összes olyan demón, beleértve a Violent Mood Swings-t, a Lies-t és a Nothing-ot, melyek a Columbia Records-os lemezszerzõdést elõzték meg. Az Evanston stúdióban Stuart Zechman gitárossal dolgoztak együtt. Miután Vrenna visszatért a Nine Inch Nails-hez, Dave Suycott, Walter középiskolai barátja került a helyére.
1993-ban a londoni Eden Studios-ban rögzítették debütáló, Ungod c. albumukat John Fryer producerrel. A lemez 1994-ben jelent meg. A Depeche Mode Exotic Tour elnevezésû turnéján vehettek részt, de a Stabbing Westward albumok ettõl még lassan fogytak.
Az Ungod turné végefelé, David Suycott hirtelen kikerült a csapatból. Andy Kubiszewski került a helyére a hátralevõ koncerteken. A gyors személycsere miatt, Andy-nek a repülõút alatt kellett megtanulnia a témákat.
A Stabbing Westward Nothing c. dala hallható a „Bad Boys” c. filmben és a Johnny Mnemonic c. film végén is.
Stuart Zechman az Ungod turné után kilépett az együttesbõl. Így a tagok a Wither Blister Burn & Peel összes gitártémáját maguk vették fel. A második album felvételeit a new york-i Woodstock-ban rögzítették. Miután elkészültek a lemez munkálataival, bevették Mark Eliopulos gitárost, hogy játékával erõsítse koncerteken a zenekart.
1996-ban a Wither Blister Burn & Peel sikert aratott és bearanyozódott olyan dalok segítségével, mint a Shame és a What Do I Have To Do?. Az együttes nagyobb szereplési lehetõséget kapott az MTV-n, a MuchMusic-ban és a rádióban. Olyan nagy nevekkel turnéztak, mint a Kiss, a The Sex Pistols, vagy a Sponge.
1998-ban a csapat áttette székhelyét Los Angeles-be és elkezdték a Darkest Days c. lemez munkálatait. Ez az egyetlen stúdiómunka, mely Mark Eliopulos-szal készült. A Stabbing Westward folytatta a turnézást többek közt a Placebo-val, a The Cult-tal, a Monster Magnet-tel és a Depeche Mode-dal, miközben számos fesztiválon léptek fel. Az elsõ kislemezdal, a Save Yourself még sikeres volt, de az albumeladás rosszul ment, ugyanúgy mint elõzõleg. Nem sokkal késõbb, a Columbia Records ejtette a csapatot.
01. Lost
02. Control
03. Nothing
04. ACF
05. Lies
06. Ungod
07. Throw
08. Violent Mood Swings
09. Red On White
10. Can’t Happen Here
Bass – Jim Sellers
Drums, Percussion – David Suycott
Guitar, Bass – Stuart Zechman
Keyboards – Walter Flakus
Vocals, Keyboards – Christopher Hall
https://links.snahp.it/l7nPIJouR9zWiMX3ThJNr3rufsBg6iBSc7P
Találatok: 1
Publication author
