A brit Yazoo duót 1981-ben alapította a Depeche Mode-ból frissen kivált Vince Clarke billentyűs és Alison Moyet énekesnő. Az Egyesült Királyságban a Mute Records, az Egyesült Államokban a Sire Records forgalmazta a lemezeiket. A tengerentúlon azonban a Yazoo név már foglalt volt, ezért ott a brit duó lemezei Yaz néven jelentek meg. Felvételei közül az Only You, a Don’t Go, a Situation és a Nobody’s Diary aratták a legnagyobb sikert. 1983-ban a tagok bejelentették a Yazoo megszűnését. Moyet szólóban folytatta tovább, Clarke pedig 1985-ben Andy Bell-lel létrehozta az Erasure duót.
Vince Clarke a Depeche Mode egyik alapító tagjaként vált ismertté. Szintetizátoron játszott, és ő írta a zenekar korai dalainak – mint például a New Life, a Dreaming of Me vagy a Just Can’t Get Enough – jelentős részét. 1981-ben bejelentette a kiválását, amelyet többféle okkal magyarázott. Egyrészt állítólag egyáltalán nem élvezte a gyors sikerrel szükségszerűen együtt járó kötelezettségeket, például a gyakori turnékat és az intenzív médiaérdeklődést. Másrészt zenésztársaival is hamar elveszítette a közös hangot, aminek eredményeként a turnébuszokon gyakran a többiektől elkülönülve foglalt helyet. Később úgy nyilatkozott, hogy nem tetszett neki az az irány, amelyet a Depeche Mode követni akart (és követett is), ámbár elismerte, hogy volt társai nélküle is igényes zenét alkottak. Szerinte korai kiválásával lényegében előmozdította a Depeche Mode előrelépését, hiszen Martin Gore mindig is jó szerző volt, de csak Clarke távozása után tudott kibontakozni. Vince még 1981-ben társult Alison Moyet énekesnővel, akit zenészkörökben csak Alf becenéven ismertek. Alisonnak volt egy régi blueslemeze, amelyet egy bizonyos Yazoo Records adott ki. Innen származott az ötlet, hogy az új duó a Yazoo nevet vegye fel. A formációt a Mute Records szerződtette, az amerikai terjesztést illetően a Sire Recordsszal sikerült megállapodni. Az amerikai ügyek egyébként igencsak rosszul indultak, mivel egy ismeretlen amerikai rockbanda már használta a Yazoo nevet, és a névhasználat miatt egy három és félmillió dolláros per fenyegette a brit duót. A Sire Records végül Yaz néven hozta forgalomba Vince és Alison lemezeit.
CD1 – UPSTAIRS AT ERIC’S
The classic debut album. (1982)
01. Don’t Go
02. Too Pieces
03. Bad Connection
04. I Before E Except After C
05. Midnight
06. In My Room
07. Only You
08. Goodbye 70’s
09. Tuesday
10. Winter Kills
11. Bring Your Love Down (Didn’t I)
CD2 – YOU AND ME BOTH
The No 1 UK Album. (1983)
01. Nobody’s Diary
02. Softly Over
03. Sweet Thing
04. Mr. Blue
05. Good Times
06. Walk Away From Love
07. Ode To Boy
08. Unmarked
09. Anyone
10. Happy People
11. And On
CD3 – EIGHT REMIXES & TWO BBC SESSIONS
Classic, extended and rare remixes, The John Peel and David Jensen BBC Radio One sessions.
Exclusively remastered and available on vinyl for the first time.
01. Nobody’s Diary – Extended Version
02. Situation – Richard X Remix
03. Don’t Go – Remix
04. Only You – Orchestral Mix
05. Situation – The Aggressive Attitude Mix (Youth)
06. Don’t Go – Tee’s TNT Radio Mix (Toddy Terry)
07. State Farm – Madhouse Mix Edit
08. Winter Kills – Minute Taker Remix*
09. Don’t Go [John Peel BBC Session, June 1982]*
10. Midnight [John Peel BBC Session, June 1982]*
11. In My Room [John Peel BBC Session, June 1982]*
12. Winter Kills [John Peel BBC Session, June 1982]*
13. Bring Your Love Down (Didn’t I) [David Jensen BBC Session, September 1982]
14. In My Room [David Jensen BBC Session, Sept 1982]
15. Situation [David Jensen BBC Session, Sept 1982]*
16. Too Pieces [David Jensen BBC Session, Sept 1982]*
*Previously unreleased.
Vince Clarke [Vincent John Martin] – szintetizátor
Alison Moyet [Geneviève Alison Jane Moyet] – ének
https://links.snahp.it/840SjqPMFt2kjzDXtNgJRAGAy5tPkpbW64b
Találatok: 6
Publication author
