1983-ban a Hobo Blues Band új nagylemezzel jelentkezett. Az új anyag meglehetősen sötét, komor hangulatú lett. Ami oké, bluesról lévén szó, de hogy egyetlen humorosabb, vidámabb témájú dal se fért bele, az meglepő. Közismert, hogy Hobó mind magát, mind a zenekart el akarta határolni a Kopaszkutya című film szereplőitől. Nyilatkozataiból, írásaiból az derül ki, úgy érezte, a film óta a zenekarral szembeni elvárás nem egyezik az ő elképzeléseivel, és látványosan igyekezett a bandát továbbra is azon az úton tartani, melybe a költészet és az irodalom is belefér. Ennek talán (akkoriban) a Vadászat volt a legmarkánsabb képviselője, de szerintem már a Még élünk is ennek a folyamatnak a része volt…
Mi újat lehet Hobóról írni? Azt hiszem, közhelyek sorát tudnám csak folytatni, hatalmas, sokoldalú egyéniség, zseniális szövegíró, szenzációs előadó, akinél mindez teljesen háttérbe szorítja énekesi hiányosságait. Na, ezzel kapcsolatban mégis tudok valami újat írni: ha az Olvasók közös erővel cibálnak el a közeli kórház fül-orr-gégészeti osztályára hallásvizsgálatra, vagy rosszabb esetben azonnal elmeorvoshoz, akkor is vállalom, hogy nekem kifejezetten tetszik Hobó hangja. Lehet, hogy sokan nem értenek velem egyet, de a magam részéről mély orgánumát, dörmögését, bömbölését szívesebben hallgatom, mint jó pár énekes magas C-it, sikoltásait, vinnyogásait. Ez persze ízlés kérdése, de nekem akkor is nagyon bejön. Azonban ekkoriban a zenekar tagja volt még az ország elismerten egyik legjobb énekese, Deák Bill Gyula, akivel közösen előadott dalaikban (Országút blues, A hitetlenek dala, Ne vénülj meg) gyönyörű kontrasztot ad a kétféle hang, és a kétféle kifejezésmód. Billről se igen lehet újdonságot írni, egyrészt döbbenetes hang, másrészt hihetetlen érzékenységgel képes átadni a dalok elkeseredett hangulatát, a kórházban fekvő, kiszolgáltatott, már csak az Úr segítségében bízó betegét (Betegség blues), vagy az egyszeri melósét, akinek élete munkája fekszik külterületi, gáz és csatorna nélküli házában, amelyre büszke, de büszkeségébe mégis keserűség vegyül (Tető alatt a ház).
Az „idegen tollakat” ezúttal egy Cseh Tamás ballada (Batthyány tér blues), egy József Attila (Nagyon fáj) és egy újabb Ginsberg vers (Ne vénülj meg) megzenésítése képviseli, mindhárom szenzációs lett. A Cseh Tamás dalnál az ember óhatatlanul is összehasonlítja az eredetivel, számomra ez a Hobó-féle változat jobban visszaadja a dal elkeseredett hangulatát (főleg a refrénben Póka Egon és Hobó kettőse), de ez persze csak az én véleményem. A József Attila versnél pedig hátborzongató, ahogy Hobó a szöveggel-énekkel, a zenekar pedig a hangszereléssel fokozza a dal hangulatát, ahogy az egy szál akusztikus gitár kísérettel eljutnak a csúcsra, majd megáll, és a befejezés újra egy szál gitár…
Zeneileg hagyományos értelemben vett blues mindössze három hallható az albumon (Országút blues, Batthyány tér blues, Nekem is fáj), de a szöveg az végig blues, azaz kesergő a javából. Néhány dalt Presser Gábor zongorajátéka tesz még érdekesebbé. A lemezen Tátrai Tibor gitározik, azonban érdekes módon a borítóról nem derül ki teljesen egyértelműen, zenekari tag volt–e már (az előző albumon is közreműködött már). Akkoriban egymásnak adták a kilincset a szólógitárosok a Hobo Blues Bandben, de Tibusz hosszabb távon is a zenekar meghatározó tagja maradt. Jellegzetes gitárjátéka ekkoriban a zenekar egyik védjegyévé vált, s talán itt nyílt igazán lehet?sége el?ször arra, hogy villámgyors keze, virtuóz technikája mellett játékának érzelmesebb, elmélyültebb oldalát is komolyabban megmutassa. Póka Egonnal fantasztikusan egészítették ki egymást.
Az album címe szerintem nem túl szerencsés, nekem kicsit azt sugallja, hogy úgy-ahogy összedobtunk egy lemezt, hogy lássátok, vagyunk még, nem oszlottunk fel. Pedig ha az ember meghallgatja a lemezt, azonnal kiderül, szó nincs ilyesmiről, nagyon is erős, egységes anyag… ~ passzio.hu
Deák Bill Gyula – ének
Földes László – ének
Bodonyi Attila – szájharmonika
Pálmai Zoltán – dob
Póka Egon – basszusgitár, ének
Tátrai Tibor – gitár
Cseh Tamás – ének
Földes Miklós – furulya
Döme Dezső– dob
Presser Gábor – zongora
Tracklist:
01 – Országút blues
02 – Tető alatt a ház
03 – Batthyány tér blues
04 – Betegség blues
05 – Nekem is fáj
06 – A hitetlenek dala
07 – Mindennek vége
08 – Nagyon fáj
09 – Ne vénülj meg
https://tinyurl.com/y4ybeo3x
Ha kicsomagoláskor jelszót kér, írd be a Zenekucko szót a megfelelő helyre.
Visits: 32
Publication author
