Nehéz lenne tagadni, hogy az utóbbi húsz év európai dzsesszmuzsikájának egyik legfontosabb irányzata – a sötét tónusokkal rajzolt, a kortárs elektronikus zene hatásaitól sem mentes, melankolikus, ambientes, fúziós, „new age” – Skandináviából, mindenekelőtt Norvégiából ered. Jan Garbarek, Bugge Wesseltoft, Terje Rypdal, és még sorolhtnánk a neveket, amik között előkelő helyen áll a nagyszerű trombitásé és zeneszerzőé, Nils Petter Molværé is.
A kiváló trombitás a legkülönfélébb zenei stílusok keverésével szerzett magának hírnevet. Együttesével a jazz, ambient, house, elektronika, breakbeat és a hiphop ötvözésén dolgozik. Molvaert zenekritikusok Miles Davishoz hasonlítják, mivel a nagy elődhöz hasonlóan könnyedén és páratlan eredetiséggel tudja újraértelmezni, alakítani és megújítani a műfajokat, drámai mélységeket és intenzitást hozva ki belőlük.
A kezdetben dzsesszben utazó művészt a kilencvenes években fogta meg az elektronika. Akkortól keveri az egymástól távoli műfajokat. 1997-ben jelent meg első, Khmer című, világsikert hozó albuma. 2009-ben jelent meg hetedik lemeze, a Hamada.
Tracklist:
01 – Exhumation
02 – Sabkah
03 – Icy Altitude
04 – Friction
05 – Monocline
06 – Soft Moon Shine
07 – Monocline Revisited
08 – Cruel Altitude
09 – Lahar
10 – Anticline
https://tinyurl.com/y2k6m9wu
Views: 10
Publication author
