Hank Mobley (Henry Mobley, 1930-1986)
A tenorszaxofon középsúlyú bajnoka – mondta egyszer róla Leonard Feather, a híres angol jazzújságíró, maga is aktív zenész és komponista, s ezt az eléggé pontos és plasztikus definíciót azóta is előszeretettel idézik Hank Mobleyval kapcsolatban.
Az 1986-ban ötvenhat éves korában elhunyt afro-amerikai muzsikus ugyanis valahol félúton helyezkedik el a hatvanas évek meghatározó jazz-szaxofonosai között: nem annyira innovatív és agresszív, mint John Coltrane vagy Sonny Rollins, de nem annyira simulékony, mint mondjuk Stan Getz, vagy nem olyan decensen visszafogott, mint Lester Young.
Hank Mobley 1930-ban a Georgia állambeli Eastmanben igazi muzsikuscsaládba született bele: édesanyja, nagybátyja és nagyanyja egyaránt remekül zongorázott és/vagy orgonált. Nem csoda hát, ha ő is ezen a hangszeren kezdte, aztán tizenhat évesen inkább a tenorszaxofont választotta, amin alapvetően magától tanult meg játszani. Az időközben Newark közelébe költözött tizenéves tehetség különböző helyi rhythm and blues zenekarokban ismerkedett az éjszakai élettel, főként Paul Gaytennal dolgozott sokat. 1953-tól jazzkörökben is felfigyeltek rá, egyre gyakrabban hívták játszani, megfordult Walter Davis Jr., Max Roach és Dizzy Gillespie együtteseiben, több lemezfelvételen készített velük.
A sors azonban nem volt igazán kegyes hozzá: a hetvenes évek közepén, alig negyvenöt évesen egyre súlyosbodó tüdőproblémák miatt vissza kellett vonulnia a színpadtól. Philadelphiában telepedett le, ahol végül 1986 májusában tüdőgyulladás vitte el. (Jávorszky Béla Szilárd, nol.hu)
A Lemez a Blue Note Records Music for Lovers válogatás-sorozatában jelent meg.
A számok:
01. The Good Life [5:08]
02. Darn That Dream [6:09]
03. I Should Care [7:43]
04. I See Your Face Before Me [5:27]
05. No More Goodbys [5:40]
06. Deep in a Dream [5:59]
07. My Sin [6:53]
08. Fin de l’Affaire [6:40]
09. Alone Together [4:16]
https://tinyurl.com/u9gy55k
Visits: 7
Publication author
