Tibor de Machula – Dvorak: Cellokonzert H-moll, Bruch: Kol Nidrei (?) Fontana International

Tibor de Machula

Tibor de Machula (Machula Tibor, 1912-1982) magyar csellóművész Kolozsváron született, ahol vezetéknevét Makulának ejtették. A budapesti Zeneakadémián Schiffer Adolf tanítványa volt. 12 évesen tartotta első koncertjét a Budapesti Filharmónikus Zenekarral, majd Olaszországban adott koncertsorozatot.
15 évesen a világ egyik legrangosabb zenei intézményében, az egyesült államokbeli Curtis Intézetben, Philadelphiában Felix Salmond tanítványaként folytatta tanulmányait. Hazatérte után több koncertturnét tartott a világ különböző részein, majd 1936-ban Wilhelm Furtwängler hívására a Berlini Filharmonikusok vezető csellistája lett. E posztot 11 éven keresztül töltötte be.
1947-től 1977-ben történt nyugdíjbavonulásáig az Amszterdami Concertgebouw első csellistájaként működött, de rendszeresen tevékenykedett kamarazenészként, és tanított is.

Mi magyarok valamiért hajlamosak vagyunk elfelejteni, nem számon tartani értékeinket. Machula Tibor is ezen értékek közé tartozik, munkásságával jó hírünket vitte a világba.

Antonín Leopold Dvořák (1841-1904) zeneszerző a csehek egyik legnagyobb klasszikusa egy Prága melletti településen, Nelahozevesben – a Monarchiában Mühlhausen – született, ahol élete legnagyobb részét töltötte. Tizenegy évesen otthagyta az iskolát, hentestanulónak állt, később németet tanult. Zenei érdeklődése azonban egyre inkább előtérbe került, orgona- és zongoraórákat vett. 1857-ben Prágában tanult egy egyházi orgonaiskolában, de hamar elsajátította a hegedülés tudományát is. Koncertekre járt, különösen Wagner és Schumann művei érdekelték. Az 1860-as években a Bohémiai Ideiglenes Színház (a Prágai Nemzeti Színház elődje) zenekarában volt brácsás, Bedřich Smetana vezénylése alatt. Anyagi gondok miatt tanításra adta fejét, ami szinte minden szabadidejét felemésztette, ezért 1871-ben zenekari pályafutását befejezte és csak komponált.
1890-ben kinevezték a prágai konzervatórium kompozíciótanárává, majd egy évvel később elfogadta a New York-i Nemzeti Zenei Konzervatórium igazgatói állását. Három évig maradt Amerikában, ahol élénken érdeklődött a helyi indián népdalok és a spirituálék iránt. Ezek is hatottak az itt írt 9. szimfóniájára (Az Újvilágból) és az Amerikai vonósnégyesre. 1895-ben írta remek Gordonkaversenyét, majd anyagi gondok közepette visszatért Prágába.

Max Bruch (Max Christian Friedrich Bruch, 1838-1920) német zeneszerző és karmester az 1870-es évek elején Berlinben élt, ahol megismerkedett a város főkántorával, Abraham Lichtensteinnel, aki bevezette az amúgy protestáns zeneszerzőt a zsidó imák dallamvilágába. Bruchnak nagyon tetszettek ezek a zenei motívumok, szerette a komplex dallamokat átszövő egyszerűséget, amelyek a gregoriánt vagy más népek zenéjét is jellemezték. A német zeneszerző végül a kol nidré dallamából készített zeneművet, amelyet 1881-ben mutattak be először Berlinben. Bruch a Kol Nidrei Op. 47 hangversenyművet nem vallási célokra szánta, hanem koncerttermekbe, ahol vallásos és nem vallásos emberek egyaránt élvezhetik a zsidó dallamvilág által inspirált zenét. A Kol Nidrei című alkotása miatt a hitleri német állam Bruchot zsidó-gyanúsnak nyilvánította, és betiltotta műveit, amelyeket így 1933 és 1945 között nem is játszották német nyelvterületen, ezért ott neve csaknem teljesen feledésbe is merült.

A művek:
Antonin Dvorak: Celloconcert in b op.104
1 Allegro 13:51
2 Adagio ma non troppo 10:56
3 Finale: allegro moderato 10:50
Tibor de Machula – cello; Wiener Symphoniker, Rudolf Moralt
1953.09.13

4 Max Bruch: Kol Nidrei op.47 12:03
Tibor de Machula – cello; Residentie Orkest, Willem van Otterloo
1951. 01. 25.

https://zenekucko.com/07705

0

Találatok: 1

Publication author

offline 18 perc

Levin

Avatar 367
Comments: 2136Publics: 4577Registration: 22-09-2017

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

1 × 1 =

Password generation