Jean Michel Jarre (1948) francia billentyűs, zeneszerző első soundtrackje 1973-ban, Les granges brûlées címmel került kiadásra, és az Égő pajták című, Jean Chapot rendezte film aláfestését rejtette.
A krimi egy párizsi lány halála körüli nyomozás körül forog, akit egy isten háta mögötti, a havazás folytán egy a világtól szinte teljesen elzárt település közelében öltek meg. A faluba vizsgálóbíró (Alain Delon) érkezik, akinek hamar a látókörébe kerül a helyszínhez legközelebb élő család, melynek összetartója a sokat megélt matróna, Rose (Simone Signoret). Kutakodása során a férfit lenyűgözi a parasztasszony határozottsága és értékrendje, ugyanakkor egy pillanatra sem feledheti, hogy a népes família bármely tagja, így Rose is lehetett az elkövető…
Egy igazi régi vágású francia filmmel állunk szemben, melynek tempója mai szemmel nézve meglehetősen lassú (a cím sem szó szerint lángoló épületekre utal), és nem is jellemzik pergő dialógusok. Komótosan ballag a cselekmény, a kimondottakat hosszas csend követi, mintha minden egyes mondatnak komoly súlya lenne.
“Olyan, mintha egy tescós Casio szintit hallanál” – foglalja össze egy kritika Jarre munkáját, és hát valljuk be, van benne valami. Leginkább a késői hetvenes, még inkább a nyolcvanas évekbeli, alacsony költségvetésű horrorok szintetizátoros aláfestéseinek világából lehet ismerős az ilyesmi, például a Dario Argento filmjeivel elhíresült Goblin munkásságában találni hozzávetőleg hasonlókat. A francia művész azonban még járatlan úton járt 1973-ban, így jóval kísérletezőbb kompozíciókat írt az Égő pajtákhoz, mint ez akkoriban szokás volt. A rá jellemző űrzenei hangzásvilág a score-ban csak alakulgat (még három évig csiszolta az Oxygene megjelenéséig), ugyanakkor jelen van benne egy olyan, az akkori időkben még futurisztikusnak számító irány, amely hallatán ma könnyen alufóliás, kockatestű, antennás robotokat vizionálhatunk magunk elé.
Az Égő pajták lassan fél évszázados, 2003-ban CD-n is kiadott score-ja nem tekinthető kicsit sem fontosnak az életműben, csupán egy korai szárnypróbálgatás, mely a legvérmesebb Jarre-rajongókon túl csakis azoknak ajánlható, akik látták a filmet, és esetleg még meg is fogta őket az aláfestése. Ma már ugyan korszerűtlen hangzású, de akkoriban kicsit sem volt az. (Bíró Zsolt, fimzene.net)
A film zenéje:
01. La Chanson des granges brûlées (2:40)
02. Le Pays de Rose (2:02)
03. L’Hélicoptère (1:29)
04. Une morte dans la neige (1:40)
05. Zig-zag (2:15)
06. Le Juge (1:20)
07. Le Car / Le Chasse-neige (1:24)
08. Thème de l’argent (1:08)
09. Rose (2:15)
10. Hésitation (1:00)
11. La Perquisition et les paysans (2:35)
12. Reconstitution (0:55)
13. Les Granges brûlées (3:14)
14. Descente au village (0:25)
15. La vérité (0:58)
16. Générique (2:40)
https://zenekucko.com/07724
Visits: 11
Publication author
FILM:
online –>