A King Crimson nem egy zenekar, sokkal inkább egy idea, ami az egymástól gyakran radikálisan eltérő inkarnációkban is mindig egyformán tükröződik vissza. Ez az idea lényegét tekintve nem változott a King Crimson alapítása óta eltelt, hosszú szünetekkel tarkított fél évszázad során; mindvégig megmaradt könyörtelenül idegennek, amelynek legfőbb mozgatórugója a formai megújulás szüntelen kényszere.
2015. november 19-én Torontóban lépett fel a King Crimson, a második ráadás (21st Century Schizoid Man) előtt azonban Robert Fripp levonult a színpadról, miután a közönség egyik tagja képtelen volt eleget tenni a zenekar arra vonatkozó kérésének, hogy a koncert alatt senki ne fényképezzen. A Live in Toronto másnap került felvételre, az előző estéről maradt feszültség pedig – a Crimsonra nagyon is jellemzően – egészen rendhagyó energiává alakult át, amely átszövi az előadás minden pillanatát. A zenekar elképesztően feszes, a dalok gyakorlatilag átfolynak rajtuk, mindvégig jéghideg higgadtsággal. A felállás ellentmondásainak egy része azonban nem tűnt el. Egy szünet nélkül a saját megújításán dolgozó zenekartól mindig visszatetsző, ha több, mint negyven évvel korábban született nótákat játszik, ami ráadásul részben betudható – évtizedes – rajongói pressziónak éppúgy, mint a zenekar két olyan tagjának, akik a nyilvánvaló zenei profizmuson túl nem biztos, hogy könnyen illeszthetők a King Crimson – egyébként nyíltan nem hangoztatott – koncepciójába. Az albumon hallható két új dal ellenben nagyon érdekes folytonosságot jelent több korábbi inkarnációval, a zenekar pedig helyenként a régi nóták korábban rejtett árnyalatait is képes megjeleníteni. Számomra meglehetősen ellentmondásos a zenekar legújabb felállása, azt azonban hozzá kell tennem, hogy a rajongók többségének visszajelzése alapján nagyon is sokan várták, hogy King Crimson végre ismét eljátssza azokat a dalokat, melyek némelyike 46 éve hiányzott a repertoárból.
Pat Mastelotto – dob, elektronikus ütősök
Bill Rieflin – dob, elektronikus ütősök, billentyűk
Gavin Harrison – dob, elektronikus ütősök
Robert Fripp – gitár, gitár sszintetizátor, billentyűk
Jakko Jakszyk – gitár, vocals
Tony Levin – basszusgitár, Chapman Stick, vokál
Mel Collins – szaxofon, fuvola
Tracklist:
CD1:
01 – Threshold Soundscape
02 – Larks’ Tongues in Aspic: Part One
03 – Pictures of a City
04 – VROOOM
05 – Radical Action (To Unseat the Hold of Monkey Mind)
06 – Meltdown
07 – The Hell Hounds of Krim
08 – The ConstruKction of Light
09 – Red
10 – Epitaph
CD2:
01 – Banshee Legs Bell Hassle
02 – Easy Money
03 – Level Five
04 – The Letters
05 – Sailor’s Tale
06 – Starless
07 – The Court of the Crimson King
08 – 21st Century Schizoid Man
https://zenekucko.com/crilivinto
Visits: 12
Publication author
Köszönöm szépen!
Jakko Jakszyk hangja egészen jó, először azt hittem, Greg Lake. 🙁