Bach Edition Vol I Orchestral Works & Chamber Music CD10: Sonate e partite per Violino Solo I. (1999) Brilliant Classics

“Johann Sebastian Bach, aki apjától tanult hegedülni, bizonyára jól játszott e hangszeren, hiszen Weimarban (1708—1717) a koncertmesteri állást is betöltötte.
Szólóhegedűre irt szonátáit és partitáit mindenesetre kiváló hegedűs számára írhatta, mert ezeknek technikai-zenei megoldása akkor is jelentős nehézséggel járhatott, ha — mint azt feltételezzük — annakidején laza vonót használtak, és az akkordokat egyszerre szólaltatták meg. Mind e nehézségek mellett sem a technikai próbatét lehetett a zeneköltő elsőrendű célja, hanem az a szellemi erőpróba, hogy a hangzó anyag minimumával a kifejezés maximumát valósítsa meg.

A partita műfaja azonos a szvitével. Elnevezése a síposok szvitmuzsikájának ünnepi alkalmára (Parthie) utal. A szvit-vagy suite a XVI. században alakult ki. Eredetileg táncdalokat foglalt sorozatba, utóbb ezeket hangszeres formában terjesztették el a vándor muzsikusok. 1600 táján népszerű tánc volt például a Padovana, Gagliarda és a Romanesca. A szvit táncdarabjait közös hangnem és rokon tematikus anyag fűzi össze. A harmincéves háború nagy nemzetközi csataterein ugyan a legkevésbé sem kultúrájuk kicserélése céljából adtak egymásnak találkozót a különféle népek fiai, azonban honi táncmuzsikájuk mégis elkísérte őket e szomorú találkozókra, és a táncfüzér újabb tételekkel gyarapodott. Kialakult a táncok meghatározott sorrendje: Allemande, Courante, Sarabande, Gigue. Ezeket csekély változtatással Bach szvitjei, ill. partitái is átvették, de nyitótételük rendszerint nem táncdarab, hanem Prelúdium, Fantázia, Sinfonia stb.

Azokban a többtételes darabokban, amelyeket a zeneszerző szonátáknak nevez, az olasz templomi szonáta mintáját követi: általában így a tételek száma, tempójuk váltakozóan lassú meg gyors. Az egyik lassú tétel hangneme eltér a mű alaptonalitásától: a párhuzamos vagy más, rokon hangnemben íródott, akárcsak a versenyművek lassú tételei: Az első Adagio rendszerint a szó szoros értelmében bevezető tétel: a második, gyors tétel előjátéka, amely olykor nem is fejeződik be teljes zárlattal, hanem a dominánson ér — nyilvánvalóan ideiglenes — nyugvópontra (a-moll és C-dúr szonáta!). Valamennyi szonáta zárótétele azonos karakterű: egyszólamú, tizenhatodokban mozgó, két részre tagolódó tétel, amely a versenyművek fináléival rokon.” (Pándi Marianne , fidelio.hu)

A műveket Mark Lubotsky orosz hegedűs adja elő.

A művek:
Sonata no. 1 in G minor, BWV 1001
1. Adagio
2. Fuga (Allegro)
3. Siciliana
4. Presto

Partita no. 1 in B minor, BWV 1002
5. Allemanda
6. Double
7. Corrente
8. Presto
9. Sarabande
10.Double
11.Tempo di Borea
12.Double.

Sonata no. 2 in A minor, BWV 1003
13. Grave
14. Fuga
15. Andante
16. Allegro

https://zenekucko.com/03738

Találatok: 3