“Mike Oldfield érdemei kétségtelenek és elévülhetetlenek. Úgy hiszem ő lesz az akit majd sok év múlva is olyan zeneszerzőként fognak emlegetni, mint ma a klasszikusokat. Nagyon fiatalon húzott egy nagyon zseniálisat a Tubular Bells-szel, és utána még jó néhány egyéni hangvételű, be nem sorolható, néhol határokat feszegető darabot tett az asztalra. Ezek után már szinte mindegy is volt, hogy mit hoz a jövő.
A jövő hozott aztán rádiós sikereket, meg sajnos színvonalesést is. Őszintén szólva én régóta valami feltámadást várok tőle. Sorra készítette az olyan lemezeket, amelyek után mindig az az érzés maradt, hogy ez itt egy kis időkitöltés a következő nagy dobás előtt. De a nagy dobás csak nem jött. Sőt, legutóbbi dupla albumával meglehetősen elvetette a sulykot. Sohasem gondoltam volna, hogy ezt mondom, de azon az albumon előfordultak olyan szerzemények, amelyekre nem tudok mást mondani, mint azt, hogy szemét.
Szóval a várakozás abbamaradt, majd legfejjebb egyszer meglepetés ér. Oldfield legújabb műve a TB2003 után ismét egy visszatekintés. Méghozzá az Orchestral Tubular Bells irányába. Egy teljes albumnyi nagyzenekari mű. Az egyik szemem sír, a másik nevet. Egyrészt sokkal jobb, mint a legutóbbi technós csacsogás, másrészt az első hangok megint csak a Tubular bells-ből valók. Sajnos nem tudom eldönteni, hogy erről a dallamról az ezredik bőrt húzza le, vagy koncepció ez az örökös visszanyúlás. Lehetne az egésznek a címe az is, hogy Orchestral Tubular bells II. De hogy ne szidjam a dolgot, azt mondom érdemes volt elkészíteni, mint ahogy a TB2003-at is. Egyszerűen jót tett a felújítás, és személy szerint szívesebben hallgatom az új verziót mindkét esetben. Mindez azonban nem változtat azon, hogy kéne valami nagy dobás. Ideje abbahagyni a hobbyzenét, az újrafeldolgozást, kinyitni a varázsdobozt és kiemelni belőle a zseniálist.
Az Oldfield rajongóknak ez is elfér a polcán, sőt elégedettebbek lehetnek mint legutóbb. De ez sajnos még mindig az érdekesség kategória. Kéne egy rendes album. Szerintem most jó úton jár.” (passzio.hu)
Közreműködő zenészek:
Hayley Westenra – vocals
Lang Lang – piano
Karl Jenkins – orchestrations
Sinfonia Sfera Orchestra
CD1
Part 1
1-01 Harbinger 4:08
1-02 Animus 3:09
1-03 Silhouette 3:19
1-04 Shabda 3:56
1-05 The Tempest 5:48
1-06 Harbinger Reprise 1:30
1-07 On My Heart 2:26
Part 2
1-08 Aurora 3:42
1-09 Prophecy 2:54
1-10 On My Heart Reprise 1:16
1-11 Harmonia Mundi 3:46
1-12 The Other Side 1:28
1-13 Empyrean 1:37
1-14 Musica Universalis 6:24
CD2 Bonus Disc “Live At The Guggenheim”
2-01 Harbinger 4:09
2-02 Animus 3:05
2-03 Silhouette 3:20
2-04 Shabda 4:02
2-05 The Tempest 5:38
2-06 Harbinger Reprise 1:27
2-07 On My Heart 2:27
2-08 Aurora 3:38
2-09 Prophecy 2:59
2-10 On My Heart Reprise 1:08
2-11 Harmonia Mundi 3:10
2-12 The Other Side 1:27
2-13 Empyrean 1:57
2-14 Musica Universalis 6:14
https://zenekucko.com/05924-25
Visits: 20
Publication author
“Mike Oldfield – Music of the Spheres [2 CD](2008) Universal Records” bejegyzéshez egy hozzászólás