Queen – (1977) – News Of The World • 1993 MFSL (UDCD 588, UltraDisc II, USA)

„A Queen az első nagyobb rockegyüttes, amely megkísérli demonstrálni a felsőbbrendűségét a punk rockkal szemben, azáltal, hogy a punk területére vonul. Ez működik, főleg mert a Freddie Mercury mögötti power trió maga is valóban primitív. Ha egyszer láttad a Queent a színpadon, messze a stúdió technikáitól, fájdalmasan tisztán látszik, hogy a “Sheer Heart Attack” egy kisebb probléma az egyenrangúan inkompetens zenészek közötti háború mellett.” (Rolling Stone)

1977. október 7-én megjelent a „We Are the Champions”/”We Will Rock You” kislemez, és nagy sikert aratott, Angliában a második, Amerikában a negyedik helyet érte el a slágerlistán. Mindkét dal a koncertjeiken hangosan éneklő közönség ihletésére született, és úgy írták meg őket, hogy a rajongók könnyen együtt tudják énekelni az együttessel. A „We Will Rock You” nagy részében az éneket kizárólag jellegzetes ütemű taps és lábdobbantás kíséri, a végén hallható csak egy rövid gitárszóló. Ez az együttes egyik legismertebb dala.

Ebben az időszakban világszerte ismert sztárzenekarrá nőttek, és míg Deacon és May visszafogott, csendes életet éltek, Taylor, de főleg Mercury körül egyre sokasodtak a botrányok, és a bulvársajtó rendszeres szereplőivé váltak. 1977 júliusában Tony Stewart interjút készített Mercuryval, amely az NME magazinban jelent meg „Ez az ember seggfej?” címmel: ebben kigúnyolta az énekes balettimádatát és a szórakoztatóipari hozzáállását. Stewart évekkel később azt mondta, hogy Mercury lekezelő volt vele az interjú során, és hogy „elvesztette a realitásérzékét.” Ez az eset csak még jobban ráerősített az együttes bizalmatlanságára a sajtóval szemben.

01. We Will Rock You (Brian May)
02. We Are the Champions (Freddie Mercury)
03. Sheer Heart Attack (Roger Taylor)
04. All Dead, All Dead (May)
05. Spread Your Wings (John Deacon)
06. Fight From the Inside (Taylor)
07. Get Down, Make Love (Mercury) 
08. Sleeping on the Sidewalk (May)
09. Who Needs You (Deacon)
10. It’s Late (May)
11. My Melancholy Blues (Mercury)

Freddie Mercury: vokál, zongora
Brian May: gitár, vokál, zongora, ének („All Dead, All Dead” és „Sleeping on the Sidewalk”), maracas („Who Needs You”)
John Deacon: basszusgitár, akusztikus gitár („Spread Your Wings” és „Who Needs You”)
Roger Taylor: dob, vokál, ritmus- és basszusgitár („Sheer Heart Attack” és „Fight From the Inside”), ének („Fight From the Inside”)

https://links.snahp.it/YqIrYXIROIFXOaf4q4kUnZgPPCM1KbK0LW7A




 

0

Találatok: 8

Publication author

offline 2 nap

dali300

Avatar 255
Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem.
/Vásáry Tamás/
Comments: 528Publics: 1360Registration: 25-09-2017
Avatar

Szerző: dali300

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem. /Vásáry Tamás/

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

7 + 3 =

Password generation