Alice in Chains – Alice in Chains (1995) • Columbia Canada

1995-ben az Alice in Chains utoljára összeszedte az erejét, és leszállította mindmáig legvitatottabb nagylemezét – amiről aztán majdnem másfél évtizeden át azt hitte a világ, hogy a banda utolsó soralbuma volt.

Ekkoriban már távolról sem Seattle számított a legnagyobb szenzációnak a rockvilágban: az MTV elsősorban a dél-kaliforniai dallamos power-pop/punk muzsikákra állt rá, így kérdéses volt, miként áll majd meg az Alice In Chains a megváltozott széljárások közepette. Gyorsan kiderült, hogy Jerryéknek nincs miért aggódniuk: az album azonnal a Billboard-lista első helyén nyitott, és világszerte komoly eladásokat produkált.

A heroinmámorban úszó énekes először 1996 áprilisára volt képes annyira összeszedni magát, hogy ismét a deszkákra merészkedjen a banda MTV Unplugged fellépésén. A koncert, túlzás nélkül fantasztikusan sikerült, és felvillantotta a fényt az Alice In Chains alagútjának végén. A zenekar nyáron négy exkluzív fellépést vállalt el az abban az évben újjáalakult maszkos KISS turnéján – ha másra nem is, hát arra elég volt mindez, hogy legalább ne költsék a sajtóban minduntalan Staley halálhírét. A színfalak mögött azonban a banda tagjai tudták, hogy a baj komolyabb, mint valaha, bár azt talán még ők sem látták előre, hogy július 3-án, Kansas Cityben az Alice In Chains pályafutása során utoljára lépett színpadra Layne-nel a fronton.

Az énekes valamikor ebben az időszakban lépett be végleg a pokol kapuján. „A drogok évekig nekem dolgoztak, most azonban ellenem fordultak”, mondta a Rolling Stone magazinnak egyik utolsó átfogó interjújában, mielőtt évekre eltűnt volna Seattle drogtanyáinak legmélyén, amelyek világából ezután már társai is csak párszor tudták kirángatni élete hátralévő éveiben.

A folytatás: az Alice In Chains évekre eltűnt a nyilvánosság szeme elől, a kutyás lemez pedig végül az eredeti felállás hattyúdalának bizonyult. Olyan hattyúdalnak, amit a maga idejében sokan nem értettek – ma azonban már nem férhet kétség ahhoz, hogy méltó volt a ’90-es évek egyik legjobb rockzenekarához.
/shockmagazin.hu/

01. Grind
02. Brush Away
03. Sludge Factory
04. Heaven Beside You
05. Head Creeps
06. Again
07. Shame In You
08. God Am
09. So Close
10. Nothin’ Song
11. Frogs
12. Over Now

Layne Staley – ének
Jerry Cantrell – gitár, ének
Mike Inez – basszusgitár
Sean Kinney – dobok

https://links.snahp.it/IjkWHmmXKaclgWGbT8xGOKITnjAyxtdtEd3K




 

1

Találatok: 2

Publication author

offline 13 óra

dali300

Avatar 184
https://444.hu/2022/05/31/tancold-ugy-vegig-a-mai-napot-ahogy-ezek-a-hatvanas-evekbeli-eszak-ir-altis-csajok-toltak-a-sulidiszkoban
Comments: 486Publics: 1326Registration: 25-09-2017
Avatar

Szerző: dali300

https://444.hu/2022/05/31/tancold-ugy-vegig-a-mai-napot-ahogy-ezek-a-hatvanas-evekbeli-eszak-ir-altis-csajok-toltak-a-sulidiszkoban

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

1 × öt =

Password generation