Alice Cooper – Trash (1989) © Epic GB

Vincent Furnier már a ’70-es években vastagon többet ért el, mint amiről a legtöbb rockelőadó egyáltalán álmodni mer, akárhová megy, érdekli a közönséget, vagyis ma már semmit sem kell bizonyítania, a ’80-as években azonban távolról sem ez volt a helyzet: Alice a legmélyebb mélypontról kapaszkodott fel az évtized derekán, majd két előtanulmányt követően letett az asztalra egy olyan albumot, amelynél még a hajmetal-érában sem nagyon született direktebb, hatásosabb slágergyűjtemény. A 32 éves Trash, amely máig olyan örökzöld sikerdalokat adott a világnak, mint a Poison, a House Of Fire, az Only My Heart Talkin’ vagy a Bed Of Nails.
/shockmagazin/

01. Poison
02. Spark In The Dark
03. House Of Fire
04. Why Trust You
05. Only My Heart Talkin’
06. Bed Of Nails
07. This Maniac’s In Love With You
08. Trash
09. Hell Is Living Without You
10. I’m Your Gun

zenészek:
Alice Cooper – ének
John McCurry, Guy Mann-Dude, Joe Perry, Richie Sambora, Steve Lukather, Kane Roberts, Jack Johnson, Mark Frazier – gitár
Hugh McDonald, Tom Hamilton – basszusgitár
Bobby Chouinard, Joey Kramer – dobok
Alan St. John, Paul Chiten, Steve Deutsch, Gregg Mangiafico – billentyűk

producer: Desmond Child

https://directlinks.uloz-hr.cam (klikk)

Találatok: 12

Publication author

offline 1 nap

dali300

255

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem.
/Vásáry Tamás/

Comments: 527Publics: 1359Registration: 25-09-2017

Szerző: dali300

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem. /Vásáry Tamás/ dali300 összes bejegyzése