The Gathering – Mandylion (1995) ℗ Century Media

1995-ben óriási sikereket könyvelhetett el a The Gathering. Az együttes Mandylion c. albumán mutatkozott be először Anneke van Giersbergen, aki csodálatos hangjával és sugárzó lényével később a zenekar védjegye lett. Karrierjük fellendülését egyértelműen ennek a bájosan mosolygó lánynak köszönhették, aki oly sokat tett hozzá ehhez a zenéhez: melegséget és igaz érzelmeket.

Hogy mi is ez a hangzás és hangulat? A doom rockra jellemző monumentalitás, amiben egyszerre jelenik meg a legőszintébb szomorúság és szépség, amitől ugyan keserédes, de mégis túlnyomórészt pozitív kicsengésű, emelkedett, ünnepi hangulatú, mégis könnyed. A lemez kristálytiszta hangzású: a két mélyen dörgő gitár nem nyomja el a többi hangszert, mégis elég súlyosan szólnak, a billentyűs pedig kontrasztként folyamatos, mennyei romantikát ad hozzá, akárcsak Anneke csodálatosan csilingelő hangjával.
/bővebben/

01. Strange Machines
02. Eléanor
03. In Motion #1
04. Leaves
05. Fear the Sea
06. Mandylion
07. Sand & Mercury
08. In Motion #2

Anneke Van Giersbergen – ének
Rene Rutten – gitár, fuvola
Jelmer Wiersma – gitár
Hugo Prinsen Geerligs – basszusgitár
Frank Boeijen – billentyűs hangszerek
Hans Rutten – dobok, tamburin, csengők

https://links.snahp.it/nBmvHJWHAYjzIyyvsxdPni6knFwLCWs1omh0X

Találatok: 8

Publication author

offline 1 nap

dali300

255

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem.
/Vásáry Tamás/

Comments: 528Publics: 1359Registration: 25-09-2017

Szerző: dali300

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem. /Vásáry Tamás/ dali300 összes bejegyzése