Eric Clapton – Reptile (2001) • Observer

A védjegyes hangzással rendelkező Eric Clapton már nem csinál blues-rock forradalmat, de csalódást sem okoz: magas színvonalon, hagyományt tisztelve hozza keserű, de mégis az élet szépségét hirdető dalait, melyeknek ezúttal a gyermekkor a központi témája.

Az apropó egyébként egy szeretett nagybácsi – Adrian, alias Son – 2000-ben történt halála, az ő emlékének tiszteleg a Mester ezzel a lemezzel: a lemezcím, a nyitó és záródal (Reptile, Son And Sylvia – két valóban szép, tisztán, torzítók nélkül előadott blues) tételesen is neki szól. A “reptile” szó – bár eredetileg hüllőt, csúszómászót jelent – Claptonék felé az elismerés, a tisztelet jele is, az említett nagybácsi pedig Clapton legnagyobb “reptile”-ja. A temetés után folyton a vele töltött gyermekkor járt a legnagyobb fehér blues-rock gitáros fejében, a vele töltött évek formálták zenei és művészeti ízlését, ezért a nagy tisztelet.

A zene amúgy semmi meglepetést nem tartogat, de hát stílusformáló zenekarok (Yardbirds, John Mayall Bluesbakers, Cream, Blind Faith, Derek And The Dominos) és több mint harminc szólólemez után már nem is várható túl nagy durranás. Hét saját szerzeményből (összességükben jobbak, mint a legutóbbi szóló stúdiólemez, a Pilgrim dalai) és hét feldolgozásból (többek között Ray Charlestól, J.J. Cale-től, James Taylortól valók, és összességükben jobbak, mint a saját dalok) épül fel az elveszett évek, az önkeresés és az első szerelem emlékét megéneklő Reptile. Furamód a legslágeresebb dal is egy feldolgozás, mégpedig Stevie Wondertől az I Ain’t Gonna Stand For It. Nos, jó lemez ez, aki szereti a Mestert, az biztos ellesz vele, nekem viszont – nem vagyok nagy blues-párti – elborultabb hangulatban kellene lennem, hogy élvezettel merengjek el fölötte.
/balatoniest.hu/

01. Reptile
02. Got You on My Mind (Joe Thomas, Howard Briggs)
03. Travelin’ Light (J. J. Cale)
04. Believe in Life
05. Come Back Baby (Ray Charles)
06. Broken Down (Simon Climie, Dennis Morgan)
07. Find Myself
08. I Ain’t Gonna Stand for It (Stevie Wonder)
09. I Want a Little Girl (Murray Mencher, Billy Moll)
10. Second Nature
11. Don’t Let Me Be Lonely Tonight (James Taylor)
12. Modern Girl
13. Superman Inside
14. Son & Sylvia

Eric Clapton – ének, gitár
Steve Gadd – dob
Billy Preston – Hammond-orgona, zongora, szájharmonika
Nathan East – basszusgitár
Doyle Bramhall II – gitár
Pino Palladino – basszusgitár a Reptile és a Second Nature című számokban
Andy Fairweather Low – gitár
Tim Carmon – billentyűs hangszerek
Paul Carrack – billentyűs hangszerek, Hammond-orgona
The Impressions – háttérvokál
Joe Sample – billentyűs hangszerek

dali300 2019. december 13-i bejegyzésének frissítése.

https://zenekucko.com/06435

0

Találatok: 4

Publication author

offline 5 nap

dali300

Avatar 209
https://444.hu/2022/05/31/tancold-ugy-vegig-a-mai-napot-ahogy-ezek-a-hatvanas-evekbeli-eszak-ir-altis-csajok-toltak-a-sulidiszkoban
Comments: 500Publics: 1331Registration: 25-09-2017
Avatar

Szerző: dali300

https://444.hu/2022/05/31/tancold-ugy-vegig-a-mai-napot-ahogy-ezek-a-hatvanas-evekbeli-eszak-ir-altis-csajok-toltak-a-sulidiszkoban

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

tizennyolc − három =

Password generation