Christina Pluhar & L’Arpeggiata – Music for a While: Improvisations on Purcell (2014) © Erato

Christina Pluhar

Akiknek tetszett:
Purcell dallamaira improvizációk – zseniális ötlet. Maga az improvizáció egy nagyon fontos dolog, ma is pont annyira, mint Purcell korában. Szinte az összes tracken rögtön felismerhető az eredeti dallam; ami ezután következik, az a szabadság maga, minden kellemes hozadékával együtt. Könnyed, dallamos, nagyon megszerethető; nagyon jó, hogy régi szerzőket ennyire finoman be lehet illeszteni hétköznapjaink szövetébe Finom akusztikus hangszerelés, mi több, egészen gyönyörű hangú hangszerekkel. Igen, ott a sorban a klarinét, amelyre még felkaptuk a szemöldökünket az első lemezüknél, a All’Improvissonál; most már haladt annyit a kor, hogy teljesen elfogadott lett az az eset, amikor bekéredzkedik a régizenébe.
Az improvizációk kellemesen kiszakadnak a komolyzenénél sokszor kissé nyomasztó és avítt szabályrendszerből, szabad lesz a ritmus, az akkordváltások harmóniái gyönyörűek; szépen kibontakozik az a hálózat, ami az előadók, illetve leginkább Pluhar gondol erről a zenélésről; a dallamvonalak kidolgozottsága a legjobb jazz-felvételeket idézi; olykor gyakorlatilag egy bluesalap-szerű dologra épül a zene. Az énekhangok hihetetlenül jók, Jaroussky kontratenorja jó rendszereken szépen kibomlik, sok-sok szálra.
Hallgassátok meg, feltétlen ajánlott.

Akiknek nem tetszett:
Purcell dallamaira improvizációk – nagyon sokat ígérő ötlet. Meghallgatva a lemezt – mi ez a nyál-sz@r…? Valóban, az összes tracken felismerhető az eredeti dallam; ott figyel agyonnyomva, kitekerve, kibelezve. Az osztinátó, ami az alapja lenne az egésznek, itt megtörik, ill. nem is létezik, miért?, mert ezzel a fajta improvizációval kilépnek a szisztémából; olykor egy nagyon jó kezdés után a ritmus vált, finoman, de jól hallhatóan; a szabadság illúziójában egy teljes céltalanság és összevisszaság hálózata bontakozik ki, pontosabban egy rendszernek gondolt valami, ami nem az, és amely teljes ellentétben van a régizene harmóniatanos szépségével.
Az akkordváltások totálisan ad-hoc jellegűek, pont, mint a jazz esetében, nincs egy mögöttes nagy rendszer, hanem csak úgy megyünk valahova, hogy hová, azt az előadón kívül kevesen értjük…most derül ki, mennyire szigorú a könnyed és improvizatív régizene is; adott akkordok egymásutánisága annyira kötött rendszerű, hogy itt pl. rögtön felkapjuk a fejünket, amikor fülre szép az akkordillesztés, de valahogy mégsem a harmónia jön le, hanem egy szétfolyás, nyál, romantikázás, vagy jobb esetben egy kellemesen fülledt, cigifüstös jazz-klub spleenes hangulata. Kellemes zene, finom, mint a jó langyos lábvíz; „Cotton Club Purcell’, ahogy írta valaki. Hallgassátok meg, de szerintem elég, ha csak át, aztán az All’Improvvisót utána, abból esetleg az egészet kétszer is; utána pedig más Purcellt, aki, amúgy, egészen zseniális szerző, vagyis, amúgy nélkül, Purcell zseniális szerző, Pluhar inkább maradjon meg pedig zseniális előadónak.
Feltétlen nem ajánlott.

Szóval, kellemes zenehallgatást és lehet egy üveg bor lesz a döntőbíró (a lá Kalmy 🙂

Tracklist:
01 – ‘Twas within a furlong
02 – Music for a while
03 – Strike the viol
04 – An Evening Hymn upon a Ground
05 – In vain the am’rous flute
06 – A prince of glorius race descended
07 – O solitude, my sweetest choice
08 – When I am laid in earth
09 – Wondrous machine
10 – Here the deities approve
11 – Ah! Belinda
12 – Hark! how the songters of the grove
13 – One charming night
14 – Man is for the woman made
15 – O let me weep (The Plaint)
16 – Curtain Tune on a Ground
17 – Halleluja (Leonard Cohen)

L’ARPEGGIATA
Christina Pluhar – director, theorbo
Doron Sherwin – cornet à bouquin
Veronika Skuplik – baroque violin
Eero Palviainen – archlute, baroque guitar
Marcello Vitale – baroque guitar, chitarra battente
Sarah Ridy – baroque harp
David Mayoral, Sergey Saprichev, Michèle Claude – percussion
Boris Schmidt – double bass
Haru Kitamika – harpsichord, organ
Francesco Turrisi – piano, harpsichord, organ, melodica

Special Guests
Gianluigi Trovesi – clarinet
Wolfgang Muthspiel – acoustic guitar & electric guitar
Philippe Jaroussky – countertenor
Raquel Andueza – soprano
Vincenzo Capezzuto – alto
Dominique Visse – countertenor

https://tinyurl.com/y648xk7v

 

 




 

0

Találatok: 5

Publication author

offline 2 nap

dali300

43
Comments: 396Publics: 1301Registration: 25-09-2017

Christina Pluhar & L’Arpeggiata – Music for a While: Improvisations on Purcell (2014) © Erato” bejegyzéshez 3 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?