Erik Truffaz – The Walk of the Giant Turtle (2003) Blue Note Records

Az A38.hu cikkéből:”Erik Truffaz trombitás a beavatottak nagy kedvence. Nem kell vájt fülűnek lenni, hogy élvezzük kvartettjének zenéjét: a legjobb fajta dzsessz Miles Davis nyomában, hozzá az új elektronikus műfajok, a drum’n’bass fogásainak legjava. Mindenki választhat: táncol, vagy leesett állal hallgatja.

Divatos manapság nyitottnak lenni, próbáljuk csak meg: kérdezzünk meg bárkit, hogy ő csak egy műfajt hallgat, vagy pedig hajlandó magához venni a jó zenét stílusoktól, skatulyáktól függetlenül. Nyilván mindenki a másodikat válaszolja. De a gyakorlat már nem ilyen szép. Hogy egy példát mondjak: aki a dzsesszt szereti, a mai elektronikus zenei stílusokat nagy valószínűséggel lenézi; míg azok, akik jungle-partyn töltik a szombat éjszakájukat, aligha hallgatnak végig egy John Coltrane-lemezt. Szerencsére vannak azonban olyan zenészek, akik nem törődnek a skatulyákkal – és szerencsére előbb-utóbb megtalálják a hallgatókat, akár több műfaj rajongói között is.
Ilyen “határsértő” művész Erik Truffaz is. Lemezei a törtütemű tánczenék rajongóinak féltett kincsei; hogy mást ne mondjunk, tudható, hogy DJ Palotai is nagy becsben tartja. Másrészt pedig minden dzsessz-zenészek egyik legjobbikához, Miles Davishez szokás hasonlítani; a leghíresebb, szinte mitikus dzsesszkiadó, a Blue Note jelenteti meg a lemezeit; amikről komoly szaklapok írnak kritikákat. Úgy tűnik tehát, hogy Truffaz két olyan közönséget is meghódított, akiknek az ízlése máskülönben ritkán találkozik.
A drum’n’bass, a hip hop vagy éppen a rock befolyását leginkább a kvartett másik három zenészének tevékenykedésében lehet felfedezni. Patrick Muller billentyűs, Marcello Giuliani basszista és Marc Erbetta dobos egyaránt kiemelkedően teljesítenek, úgyhogy voltaképpen igazságtalan is kiemelni Erbettát, aki egészen elképesztő ritmusokat üt, a négynegyedbe harmadokat lop, tör, csúsztat, és közben mégis nagyon fogós (vagyis groovy…).
Ezekre az alapokra fújja Truffaz a magáét. Játéka levegős, könnyed, de megfoghatatlan. Finom szólóiban majdnem észrevehetetlenül játszik a hangszer adta legizgalmasabb lehetőségekkel.”

Köszönet Lacipapynak a lemezért!

A számok:
1. Scody (Part I)
2. Scody (Part II)
3. King B
4. Flamingos
5. Turiddu
6. Next Door
7. Belle De Nuit
8. Wilfried
9. Seven Skies
10. The Walk Of The Giant Turtle

A zenészek:
Erik Truffaz (trumpet); Patrick Muller (piano, Fender Rhodes piano); Marcello Giuliani (bass); Marc Erbetta (drums).

A 2011. május 21-i bejegyzés frissítése.

https://zenekucko.com/01057

0

Visits: 49

Publication author

offline 1 hét

Levin

Avatar 177
Comments: 2243Publics: 4687Registration: 22-09-2017

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

tíz − nyolc =

Password generation