Marillion – Clutching at Straws (1987/1999) © EMI GB/EU

A Marillion egyike az utolsó olyan zenekaroknak, amely kortársaihoz hasonlóan hatalmas csarnokokat is képes megtölteni fellépéseivel, azonban mindig sokkal többet nyújt egy hangos rockkoncertnél: fellépéseiken hangok, fények, videóbetétek és tűzijáték elemek állnak össze művészi összképpé, különleges élményt és az érzelmi kapcsolódás lehetőségét kínálva a közönségnek.

A ’87 júniusában megjelent album egyik dala “megtámadta” a sikerlistákat. Az “Incommunicado” az 5. helyen végzett, és újabb rajongókat szerzett a Marillionnak. Az anyag azonnal a lemezlista első helyén találta magát. A lemezt követő turné – amely még Lengyelországot is elérte – óriási siker. A koncertsorozat vége felé ’88 nyarán minden jel arra mutatott, hogy szeptemberben elkezdhetik a munkálatokat az ötödik albumon.

Ennek ellenére másképp alakultak a dolgok. Fish szeptember 16-án hivatalosan is bejelentette, hogy távozik a zenekarból. A pontos okra talán azóta sem tért ki egyik fél sem.Voltak cikkek, melyek szerint Fish túlságosan elmerült az alkoholban, más vélemények szerint pedig a zenekar tagjainak nem tetszettek Fish önéletrajzi ihletésű dalszövegei, nem akartak egy költő kísérőzenészeivé válni. A lényeg, hogy minden bizonnyal a zenészek kinyomták Fish-t a zenekarból, bár a hivatalos tény szerint zenei nézetkülönbségek miatt közös megegyezéssel váltak el. Utolsó közös koncertjüket a skóciai St. Andrews-ban adták 1988. július 23-án.

CD1:
01. Hotel Hobbies
02. Warm Wet Circles
03. That Time of the Night (The Short Straw)
04. Going Under
05. Just for the Record
06. White Russian
07. Incommunicado
08. Torch Song
09. Slainte Mhath
10. Sugar Mice
11. The Last Straw
12. Happy Ending

CD2 (Bonus Disc):
01. Incommunicado (Alternative Version)
02. Tux On
03. Going Under (Extended Version)
04. Beaujolais Day
05. Story from a Thin Wall
06. Shadows on the Barley
07. Sunset Hill
08. Tic-Tac-Toe
09. Voice in the Crowd
10. Exile on Princess Street
11. White Russians (demo)
12. Sugar Mice in the Rain

Fish – ének
Steve Rothery – gitár
Mark Kelly – billentyűsök
Pete Trewavas – basszusgitár
Ian Mosley – dobok

https://tinyurl.com/4hdjh6mu

Találatok: 34

Publication author

offline 2 nap

dali300

255

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem.
/Vásáry Tamás/

Comments: 528Publics: 1360Registration: 25-09-2017

Szerző: dali300

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem. /Vásáry Tamás/ dali300 összes bejegyzése