The Smashing Pumpkins – Siamese Dream (1993) • Virgin

Az 1001 Albums You Must Hear Before You Die (1001 lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz) sorozat 736-ik és a The Smashing Pumpkins 2. lemeze.

A kilencvenes évek elején küszöbön állt a grunge-robbanás és a Pumpkins-t is be lehetett volna illeszteni ebbe a sorba, de az ő zenéjük sokkal eklektikusabb volt: goth, prog, dreampop és metal elemek keveredtek benne, rendkívül sok tempóváltással, valamint a fő dalszerző Billy sokak számára idegesítő énekstílusával. Zenésztársai nehezen emésztették meg, hogy a stúdióban az összes hangszert felügyelte, és ha elégedetlen volt a többiekkel, akkor saját maga játszotta fel a basszust vagy a gitárszólót. A lemezt intenzív turnézás követte olyan csapatokkal együtt, mint a Nirvana, a Guns ’N’ Roses és a RHCP. Ilyen nevek hallatán nem is csoda, hogy a koncertsorozat végén egy leszedált, drogproblémákkal küzdő zenekar tért haza a szelek városába, hogy nekiálljon következő lemeze elkészítésének. Adódtak persze egyéb problémák is: a turnén egymásba habarodó Iha és Wretzky szakítása, valamint a frontember kreatív válsága. Aztán a grunge bandák már rég befutottak, Corgan úgy érezte, hogy muszáj lesz valami grandiózus művel előrukkolni, különben menthetetlenül eltűnnek a süllyesztőben.

A munkálatok otthonuktól távol, Atlantában zajlottak, hogy ne zavarják őket a haverok, na és hogy Chamberlin se találkozhasson a drogdílereivel. (Atlantában persze szerzett magának újakat.) A sok munka végül meghozta a gyümölcsét: az 1993-ban kiadott Siamese Dream az óceán mindkét partján a top 10-ben landolt, az MTV pedig erőteljes rotációban játszotta a klipjeiket. A lemez kiemelkedő darabjai közé tartozott a Cherub Rock és a Today, valamint a haranggal gazdagított, akusztikus Disarm. A Pumpkins a nagynevű fesztiválok headlinerévé vált, és akkora lett irántuk az érdeklődés, hogy a következő B-oldalas válogatásból Pisces Iscariot még a Siamese Dreamnél is többet adtak el.

01. Cherub Rock
02. Quiet
03. Today
04. Hummer
05. Rocket
06. Disarm
07. Soma
08. Geek U.S.A.
09. Mayonaise
10. Spaceboy
11. Silverfuck
12. Sweet Sweet
13. Luna

Billy Corganlead vocals, lead guitar, bass guitar (recording session), Mellotron on “Spaceboy”, string arrangements
James Iharhythm guitar, backing vocals
D’arcy Wretzkybass guitar, backing vocals
Jimmy Chamberlindrums

Additional personnel:
Mike Millspiano on “Soma”
Eric Remschneiderstring arrangements and cello on “Disarm” and “Luna”
David Ragsdalestring arrangements and violin on “Disarm” and “Luna”

https://tinyurl.com/yrdssa5n

 




 

0

Találatok: 19

Publication author

offline 4 nap

dali300

Avatar 255
Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem.
/Vásáry Tamás/
Comments: 527Publics: 1359Registration: 25-09-2017
Avatar

Szerző: dali300

Számomra a művészet értékének fokmérője az érzésvilág. Az a zene, az a vers vagy bármely alkotás, amely nem hat meg, nem gyakorol benyomást az érzelmeimre, az szerintem nem igazi művészet. A művészre jellemző eredetiség is döntő kritérium. Firenzében például megnéztem a város közterén kiállított Apollo szobrot. Rám Michelangelo művészete mindig nagy hatással volt, ezért meglepett, hogy ott a téren miért nem éreztem semmit. Kiderült: az csak egy másolat, mert amikor a múzeumban megláttam az eredetit, azonnal a szobor hatása alá kerültem. /Vásáry Tamás/

Vélemény, hozzászólás?

Authorization
*
*
Registration
*
*
*

4 × 3 =

Password generation