“Dido (Dido Florian Cloud de Bounevialle O’Malley Armstrong, 1971) Grammy-díjas angol énekesnőt először bátyja, Rollo dance-zenekarának, a Faithlessnek a lemezein hallhattuk. Énekhangját és stílusát alapul véve lényegében a folk női vonalához tartozik, de a finom triphopos, downtempós csomagolásnak köszönhetően sokkal nagyobb közönséghez jutottak el a dalai.
“Angliában a kilencvenes évek közepe óta, nem fogyott egyetlenegy album sem ilyen gyorsan, már a megjelenés hetében 255 ezer elkelt belőle, és sikere Amerikában is jócskán túlszárnyalta az előzetes várakozásokat. „Természetesen reménykedtem abban, hogy sokan lesznek kíváncsiak az új dalaimra, de ilyen fogadtatásra a legmerészebb álmaimban sem gondoltam” – nyilatkozta egy amerikai magazinnak Dido. A korongon meglehetősen hosszú ideig dolgozott a munkatársaival. „Sok energiámat felemésztett a dalok felvétele, de azt hiszem, megérte ennyit bajlódni velük. Úgy érzem, sikerült minőségi munkát végeznünk” – mondta.
Az énekesnő egy szívhez szóló szerelmes dallal, a White Flag cíművel harangozta be a lemezét, a sláger hetekig vezette az összeurópai listát” (ujszo.com)
“A nyitó White Flaget szerintem nagyon sokan ismerik, pedig nem egy tipikus sláger: hátradőlős, kicsit szomorkás, és a tempója is visszafogott. Ettől függetlenül tényleg működik, kellemes hallgatnivaló. Persze utána se pörgős vagy zajos számok jellemzik az albumot: maradunk a keserédes dallamoknál, a fátyolos, allűröktől mentes, nagyon szerethető énekhangnál, valamint a lazítós hangszerelésnél és tempóknál. Az „akadozós” hangokkal operáló Who Makes You Feelt leszámítva zenei megoldásokban se találkozunk semmi különlegessel. A fentiek alapján akár háttérzenének is lehetne is kategorizálni a lemezt, de ha az is, mindenképpen első osztályú: nemcsak nem zavar, hanem kicsit emelkedett lelkiállapotba hozza a hallgatót. Koncentrálást igénylő feladatokhoz is ajánlható a háttérbe, de ha egyszer lesz egy kávézóm (de rég emlegettem már ezt!), akkor ott is kap jó pár fordulatot a lemez.” – írja az 500legjobb.blog.hu
A dalok:
01. White Flag (4:02)
02. Stoned (5:55)
03. Life for Rent (3:41)
04. Mary’s in India (3:41)
05. See You When You’re 40 (5:20)
06. Don’t Leave Home (3:47)
07. Who Makes You Feel (4:21)
08. Sand in My Shoes (4:59)
09. Do You Have a Little Time (3:55)
10. This Land Is Mine (3:46)
11. See the Sun/Closer (10:35)
A zenészek:
Dido Armstrong – vocals
Pauline Taylor – background vocals
Rusty Anderson – guitar
Dave Randall – guitar
Richard J. Parfitt – guitar
Rick Nowels – guitar, keyboards
Adam Zimmon – acoustic guitar
Paul Herman – acoustic guitar
Aubrey Nunn – bass guitar
Sister Bliss – keyboards, piano
Mark Bates – harmonium, keyboards, percussion
Carlos Paucar – percussion
Mako Sakamoto – drums
Andy Treacy – drums
https://zenekucko.com/08078
Visits: 57
Publication author
