Mostanában kevés szó esik Maria Veniaminovna Judina (1899-1970) zongoraművészről, pedig érdemes lenne róla gyakrabban megemlékezni.
A weben barangolva én a legjobb ismertetőt róla az Earlblogon (https://ear.hu/) találtam, ebből az ismertetőből fogok alább idézni.
“Judina azon zongoristák egyike, akinek az élete némileg elfedi a művészi teljesítményét. Ennek nyilván az az oka, hogy alkotói életének jelentős részét a szovjet diktatúrában, Sztálin hatalomra kerülése után élte, illetve a mentalitása. A hozzá köthető legendák sora az utókornak gyakran érdekesebb és jelentősebb, mint a művészete, holott Judina kortársai közül is messze kiemelkedik – és nem csak azért, mert nő volt, hanem a zenei érzékenysége és az egyedi látásmódja okán. Az értelmiségi családba született Judina tizenhárom évesen lesz a Petrográdi Konzervatórium növendéke.
Itt kezd bele történeti-filozófia tanulmányaiba, ahonnan átnyergel a teológiára és ezzel együtt áttér a keleti ortodox kereszténységre – eredetileg ortodox zsidó családba született. Judina tehát ízig-vérig értelmiségi egy olyan korban, ahol egyrészt nőként ez nem volt magától értetődő, másrészt a kor sem kedvezett annak, hogy valaki szabadelvű gondolkodóként, ráadásul a modern művészetben akarjon érvényesülni.
A húszas évektől kezdve Judina tulajdonképpen a zenetanárként kereste a kenyerét és közben felvételeket készített. A Petrográdi Konzervatóriumban kezdett el növendékekkel foglalkozni, de a vallási meggyőződése miatt kirúgták. Pontosabban egy kreált ügy miatt. Ezek után pár évig munka nélkül nyomorog, ismerősöknél, pártfogóknál lakik. Később tanítani kezd újfent, a Moszkvai Konzervatóriumban és a Gnessin Intézetben – ez utóbbiban elsősorban kamarazenével foglalkozott, és gyűjtött maga köré tanítványokat. A háború előtti viszonylagos nyugalom után Sztálin hatalomra kerülését követően egyre inkább marginalizálódott, sem a magatartása – erősen vallásos szemlélet a kommunizmus legsötétebb éveiben –, sem a szellemisége – a nyugati modern művészet támogatása – nem tette alkalmassá a diktatúrában való művészi és egzisztenciális működésre. Egy ideig még hagyták tanítani, és csak az élő fellépéseit illetve a lemezfelvételeit korlátozták, de aztán ez is szűkül, mivel Judina nem adta fel az elveit.
Ugyanaz a sors jutott neki is, mint a legtöbb elnyomott szellemi embernek Oroszországban, félig a nyomor szélén vegetált. Jóllehet életben maradt, és se nem emigrált, se nem kötött ki a Gulágon, mint annyian mások a kortársai közül, ennek többek között az volt az oka, hogy sohasem kritizálta élesen a rendszer vezetőit. A legendák szerint azonban a túlélését annak köszönhette, hogy Sztálin kedvelte Judina játékát.
Az egyik leginkább elterjedt legenda szerint Sztálin egy rádió közvetítésben hallotta először Judinát Mozart 23. zongoraversenyét játszani, ami annyira megtetszett neki, hogy még aznap éjszaka egy rögtönzött zenekarral újra feljátszatták Judinával, amiről egyetlen lemez készült, közvetlenül Sztálinnak.”
Érdemes a cikket elolvasni.
Wolfgang Amadeus Mozart
Concerto no. 23 in A major K. 488
1. Allegro
2. Adagio
3. Allegro assai
rec. in Moscow in 1943
4. Sonata in C minor K. 457 Finale
Concerto no. 20 in D minor K. 466
5. Allegro
6. Romance
7. Rondo.Allegro assai
rec. in Moscow in 1948
Maria Judina piano
All-Union Radio Symphony Orchestra
Alexander Gauk conductor (1-3)
Sergei Gorchakov conductor (5-7)
https://zenekucko.com/08095
Visits: 94
Publication author
Az egyik leginkább elterjedt legenda szerint Sztálin egy rádió közvetítésben hallotta először Judinát Mozart 23. zongoraversenyét játszani, ami annyira megtetszett neki, hogy még aznap éjszaka egy rögtönzött zenekarral újra feljátszatták Judinával, amiről egyetlen lemez készült, közvetlenül Sztálinnak.” – Ezt később felhasználták a Sztálin halála c. remek fekete komédiában.
https://youtu.be/S_Yyzqx7hhs
Sztálin egy véreskezű, elborult elméjű diktátor volt, de műveltsége nem tagadható.
Gondoljunk csak Bulgakovra és Mozartra.
Ismerek olyan kelet-európai vezért, akinek ízlése az Ákos, Mandoki, Mága háromszögben rekedt.