Abszolút top lemez, s nem csupán a zenekar, hanem a teljes műfaj egyik csúcsalkotása. A tüskésebb doom/gothic vonalból kirobbanó fejlődési szakasz itt étre el a tetőpontját és úgy sikerült populárissá válni vele, mint ahogyan azt például a Rush is szokta csinálni, és amiben semmi szégyellni való nincs.
A Draconian Times azon lemezek közé tartozik, ahol egyszerűen nincs gyenge pont: a dalok külön-külön is megállják a helyüket, egyvégtében hallgatva azonban egyenesen “mágikus” hatást váltanak ki. A szimpla, de roppant hatásos zongorabevezetőből kibontakozó, templomi kórussal felhizlalt Enchantment monumentális, gótikus riffje azonnal elvarázsolta a hallgatót. Előbbi, illetve a billentyűs kiállásokkal tarkított Hallowed Land és a heroikus, döngölős The Last Time kezdő hármasa után az ember mai fejjel is azt kérdezi, hogyan lehet ezt még fokozni, a bandának azonban sikerült, nem utolsósorban azért, mert az album dinamikai felépítése, számsorrendje is tökéletes. Miután a himnikus, mocskosul fogós The Last Time a plafonig korbácsolta a hangulatot, a Charles Manson beszédfoszlányaival színezett Forever Failure igazi hangulati mélypontba ránt, hogy aztán a nyíltan Trouble-ízű riffelést bemutató, gyors Once Solemn ismét felpofozzon, és ez a sajátos hangulati hullámzás, utaztatás az egész lemezen végigvonul. Ha valahonnan, hát innen aztán biztosan nem tudok kedvenc dalt mondani. A mézédes gitártémák dominálta Shadowkings, a megigéző harmóniákkal kábító Elusive Cure, a Shades Of God grandiózus kórusa vagy a vészterhes Hands Of Reason ultrasúlyos betonozása egyaránt tökéletes, egyszerűen nincs mibe belekötni. És akkor még nem is említettük az akusztikus bevezetőből kibontakozó Yearn For Change-et, a nekikeseredett I See Your Face-t vagy a letargikus Jaded zárást.
01. Enchantment
02. Hallowed Land
03. The Last Time
04. Forever Failure
05. Once Solemn
06. Shadowkings
07. Elusive Cure
08. Yearn for Change
09. Shades of God
10. Hands of Reason
11. I See Your Face
12. Jaded
13. Enchantment (Demo from 1994)
14. Last Desire (Demo)
15. Forever Failure (Live Germany 1995)
16. Shadowkings (Live Germany 1995)
17. Once Solemn (Live Germany 1995)
18. Hallowed Land (Live Germany 1995)
19. The Last Time (Live Germany 1995)
Nick Holmes – ének
Gregor Mackintosh – szóló- és akusztikus gitár
Aaron Aedy – ritmusgitár
Steve Edmonson – basszusguitár
Lee Morris – dob
Közreműködő:
Andrew Holdsworth – billentyűs hangszerek
https://tinyurl.com/3ju3bfe6
-pastebin-
Találatok: 28
Publication author
Újfent egyetértek. Szerintem is tökéletes lemez. Ezzel lépett ki az akkori koncertzenekarok sűrű mezőnyéből Lost, és vált széles körben ismertté. Nekem speciel a Once Solemn ugrott be így negyed század távlatából.